Az idény tavaszi szakaszában gyakran előkerül a kérdés, mennyire jó terep a Forma–2 a fogadóknak. A Formula–1 jóval ismertebb, mégis sok magyar tippelő figyeli szombat reggeleken az F2-es rajtot, mert a mezőny néha kiszámíthatóbbnak tűnik. A legutóbbi bakui hétvégén például Isack Hadjar és Paul Aron futotta a legerősebb tempót, miközben a mezőny többi része meglepően nagy különbségekkel maradt el. A sportfogadási oldalak egyre jobban érdeklődnek az F2 iránt és felveszik a fogadási lehetőségeik közé. Ilyenkor gyorsan beindul a beszélgetés arról, melyik sorozatban tud jobban eligazodni az, aki sportfogadással próbál szerencsét. A helyzet korántsem egyértelmű, mégis érdemes körbejárni.
A két sorozat tempókülönbségei
Az F1-ben a csapatok közötti szakadék miatt sok futam már a rajt előtt nagyjából belőhető. Ha egy adott pályán az egyik autó évek óta kiemelkedően gyors, arra általában ráérzésből fogadnak sokan. Ez néha működik is. A baj ott kezdődik, amikor egy fejlesztési csomag hirtelen átírja az erőviszonyokat. A tavaszi suzukai hétvégén például többen számítottak McLaren–Red Bull csatára, ehhez képest a Ferrari lépett előre nagyot. Ilyen helyzetben a fogadó hajlamos megvonni a vállát. Olykor az az érzés alakul ki, hogy még a kommentátorok sem tudják pontosan, honnan jön ekkora ugrás.
Az F2 más tészta. A technika egységes, ezért gyakrabban rajzolódik ki egy idény elején, kik azok, akik stabilan a pontszerzők között mennek. A 2023-as évben például Théo Pourchaire és Frederik Vesti heteken át vezette a bajnoki csatát. Akik időben észrevették ezt, sokszor kaptak jó szorzókat. Azért itt sem lehet teljes biztonsággal kalkulálni. Az F2-es gumikezelés annyira kényes, hogy egy rossz kör vagy egy elhibázott bokszkiállás elég a teljes hétvége elrontásához.
Több hiba és nagyobb generációs különbség
Van még egy sajátos jelenség az F2-ben. A mezőny nagy része húsz év körüli pilóta, akik még tanulják a versenyzés minden apró részletét. A rutintalanság néha látványosan felborít egy futamot. A tavalyi zandvoorti esőverseny például úgy nézett ki, mintha mindenki egyszerre próbálna improvizálni. A fogadó ilyenkor gyorsan elbizonytalanodik. A tempó ugyan követhető, mégis elszállhat minden egyetlen kicsúszással. Emiatt sokszor beszélik, hogy az F2 teljesen kiszámítható, csak épp a pályán zajló káosz másodpercek alatt lenullázhatja ezt az érzést.
Az F1-ben kevesebb a hibázás. Egy-egy bakui vagy montreali ütközés persze bárkivel megeshet. Mégis ritkább az olyan futam, amelyet a teljes mezőny taktikája borít fel. A stabilabb vezetési stílus miatt a fogadók sokszor azt mondják, az F1 hosszú távon kevésbé rángatja őket érzelmileg.
A szorzók mozgása
A fogadók gyakran figyelik, hogyan alakulnak a szorzók a hétvége folyamán. Az F1-ben már a pénteki második szabadedzés után jó közelítéssel meg lehet tippelni, mely csapatok állnak jól. Ha egy versenyző már a középső etapokban is éles ritmust mutat, az általában visszaköszön a futamon. Az F2-ben ez kevésbé jellemző. Ott előfordul, hogy valaki gyengélkedik pénteken, majd szombaton a sprinten úgy megy végig a mezőnyön, mintha másik autóban ülne. Emiatt kicsit hullámzóbb a szorzók alakulása, amitől a fogadó hol felszabadult, hol ideges.
Követhető vagy kiszámíthatatlan
A kérdésre persze sokan valami egyértelmű választ szeretnének. Nem nagyon lehet ilyet adni. Az F2 néha könnyebb terep, mert a technikai háttér egységes. A forma azonban még így is ingadozik. Az F1 sokszor túl merevnek tűnik. Ott a versenyzők és a csapatok évek óta kialakult erősorrendben dolgoznak. A kettő között nincs egyértelmű hierarchia fogadási szempontból. Aki szereti a stabilitást, néha az F1-et választja. Aki viszont élvezi, amikor egy fiatal pilóta váratlanul áttöri a falat, az gyakran az F2-höz húz. Az érzés hétvégéről hétvégére változik.