A kanadai Új-Skócia egyik csendes falujában élő idős úr és aranyszínű Toyota Tercelje együtt írtak autótörténelmet. Andy Campbell és negyvenéves kedvence bizonyítják, hogy a jól megtervezett technika és a gondos törődés legyőzheti az időt.
Andy Campbell idős bácsi, a kanadai vidéki élet békés ritmusát élvezi Wyses Cornerben, Új-Skóciában. Igazi régi vágású úriember; nem pazarol, megbecsüli, amije van, és távol tartja magát a modern eszközöktől, amelyekhez már túl idősnek érzi magát. Erről árulkodik autója is: egy veterán Toyota Tercel. Negyven éve gördült ki a gyárkapun, és hírből sem ismeri azokat a digitális eszközöket, amelyeket ma magától értetődőnek veszünk egy autóban. Az 1985-ös Tercel a jól megtervezett, tartós mechanika dicséretét hirdeti abból a korból, amikor még kazettáról szólt a zene az autóban, és a tolatókamera legfeljebb a jövőről álmodó mérnökök elképzeléseiben létezett.
Az autó azonban hibátlanul fut, minden funkciója működik. Egyetlen kivétellel: a kilométerszámláló ugyanis hazudik. De éppen fordítva, mint ahogy itthon szokott: a mutatott 253 ezer km valójában 1 millió 253 ezer, hiszen az óra egyszer már átfordult. Campbell úr joggal büszke hű társára, és abban bízik, együtt érik majd el a kétmilliós mérföldkövet is. S ha vannak is kétségei, nem a Toyota Tercel miatt aggódik, hanem hogy ő maga elég hosszú életű lesz-e.
A kapcsolatuk több mint három évtizede tart. Halifaxban vásárolta az autót a kilencvenes évek elején, és szerelem volt első látásra. A tulaj hűségéhez hozzátartozik az előrelátása is: a https://www.youtube.com/watch?v=3NKp1eLcQSc linken elérhető videóban arról is beszámol, hogy egy egész fészert töltött meg tartalék alkatrészekkel, a kipufogótól kezdve, a blokkokon és hűtőkön át a futóműelemekig. A karbantartásokat és javításokat saját kezűleg végzi, egyedül a futóműállítást bízza szakemberre.
A Tercelt kizárólag ő használja, és mivel vakon bízik az öreg Toyotában, nem kíméli. Ha hóviharban kell eljutnia a mintegy 50 km-re lévő Halifaxba, mindig ezzel indul el – mert tudja, hogy célba ér. A titok a 4×4-es hajtásban rejlik, amely még felezőáttétellel is kiegészült a manuális váltóban.
És van még egy csavar a történetben. Campbell úrnak van egy „új” autója is – egy egy évvel fiatalabb, 1986-os Tercel, amely a veterán tökéletes mása, azonos aranyszínű fényezéssel. Ha a fő autó mégis feladná, ott áll a tartalék készenlétben.
A Tercel egyébként öt generációt élt meg a Toyota kínálatában 1978 és 1999 között. Az észak-amerikai változat hosszában beépített, 1,5 literes motorral és 4WD hajtással készült. A 63 lóerő elsőre soványnak tűnhet, ám a könnyű, a Starlet és a Corolla közé ékelődő modellnek bőven elég volt ennyi is. Az összkerekes modellek különlegessége volt a felező, amely 17,6:1-es áttételi arányt biztosított a terepen való boldoguláshoz. Normál esetben elsőkerékhajtással közlekedett az autó, a négykerékhajtás pedig csak csúszós vagy laza talajon volt használható, különben a hajtáslánc gyorsan elkopott volna, hiszen középen nem volt diffi, csak elöl és hátul. Apró, de különleges részlet volt a 4WD-változatok dőlésszögmérője is, amely a rádió és a klímakonzol fölött kapott helyet.
Végül pedig néhány szó a névről: a Tercel elnevezés a „tiercel” szóból ered, amely a hímsólyom régies elnevezése. A latin tertiolus(„harmad”) szóból származik, utalva arra, hogy a hím sólyom körülbelül ennyivel kisebb a nősténynél – éppen úgy, ahogy a Tercel is kisebb a Corollánál.
Fotók: YouTube, Wheelsage.org
