Norvégiában 2025-ben az újonnan forgalomba helyezett autók közel 96 százaléka már tisztán elektromos volt, decemberben pedig az arány a 98 százalékot közelítette. Ez azt jelenti, hogy benzines vagy dízel személyautót ma már szinte lehetetlen eladni újként a norvég kereskedésekben.
Rekordév a norvég autópiacon
Norvégiában 2025-ben 179 549 új személyautót helyeztek forgalomba, ami mintegy 40 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest, és új történelmi rekordot állított be. A mennyiségi bővülés úgy ment végbe, hogy közben az új autók döntő többsége már elektromos hajtású volt, a belső égésű modellek részesedése néhány százalékra zsugorodott.cnbc+2
A december különösen erős hajrával zárult: az év utolsó hónapjában az újonnan regisztrált autók körülbelül 98 százaléka volt tisztán elektromos, ami még a norvég piac korábbi rekordszintjeit is felülmúlta. Szakértők szerint ebben fontos szerepet játszott az is, hogy a vásárlók előrehozták a vásárlásokat a 2026. január 1-jétől életbe lépő áfaváltozások miatt.
Tesla-uralom és kínai kihívók
A márkák versenyében 2025-ben ötödik éve zsinórban a Tesla lett a norvég piac első számú szereplője, nagyjából 19–20 százalékos piaci részesedéssel. A gyártó 27–34 ezer autót értékesített egyetlen év alatt, amivel minden korábbi norvég rekordot megdöntött, miközben Európa számos más piacán visszafogottabban teljesített.
A Tesla Model Y különösen népszerűnek bizonyult: több mint 27 ezer példányt regisztráltak belőle, így gyakorlatilag minden ötödik újonnan forgalomba helyezett autó egy Model Y volt. Közben látványosan erősödnek a kínai gyártók is, élükön a BYD-vel, amelyek egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a norvég villanyautó-piacból.
„Répa és ostor”: norvég adópolitika
A norvég átállás mögött nem tiltás, hanem egy tudatos, évtizedes adó- és támogatáspolitika áll, amely egyszerre jutalmazta az elektromos modelleket és büntette a belső égésűeket. Az elektromos autók hosszú éveken át mentesültek a regisztrációs adó és az importvám alól, számos helyen ingyenes vagy kedvezményes volt a parkolás és az útdíj, míg benzines és dízel autót venni sokkal drágább lett az extra terhek miatt.
A kormány 2023-tól fokozatosan elkezdte kivezetni a legnagyobb kedvezményeket, és 2026. január 1-jétől már akár nagyjából 5000 dollárnak megfelelő áfát is fizetni kell a 300 ezer norvég koronánál drágább elektromos autók után. A döntéshozók szerint azért engedhető meg a támogatások visszavágása, mert az eredeti cél – a benzines és dízel újautó-eladások gyakorlatilag teljes visszaszorítása 2025-re – mára teljesült.
Mit jelent ez Európának?
Norvégia helyzete éles kontrasztban áll az Európai Unió trendjeivel, ahol 2025 végén enyhítették a 2035-re tervezett, belső égésű új autókra vonatkozó teljes tiltást, és több kiskapu is megnyílt a hagyományos hajtásláncok számára. Miközben az uniós szabályozás inkább lassítja az átállást, a norvég újautó-piacon a benzines és dízel modellek gyakorlatilag már most marginalizálódtak, a vásárlók döntő többsége villanyautót választ.
A norvég példa arra utal, hogy következetes, hosszú távon kiszámítható adópolitikával, ösztönzők és terhek kombinációjával radikálisan átalakítható egy ország autóparkjának összetétele. Ugyanakkor a norvég modell egy gazdag, olajbevételekre építő gazdaság terméke, ezért kérdéses, mennyiben másolható egy az egyben a közép- és kelet-európai országokban.
Mi lesz a belső égésű autókkal?
Bár az új autók piacán már szinte csak elektromos modellek cserélnek gazdát, a norvég utakon futó teljes járműállományban még mindig többségben vannak a belső égésű motorral szerelt autók. A jelenlegi becslések szerint hét autóból nagyjából négy-öt még benzines vagy dízel, vagyis a teljes flotta elektromossá válása még évekig, akár évtizedig is eltarthat.
A belső égésű autók ugyanakkor fokozatosan szorulnak ki: az új eladások összeomlása miatt a meglévő készlet öregszik, az üzemeltetésük adó- és költségszinten is egyre kedvezőtlenebb, miközben az elektromos modellek ára és elérhetősége folyamatosan javul. Norvégiában így már nem az a kérdés, hogy eljön-e az elektromos korszak, hanem az, hogy milyen gyorsan tűnnek el az utolsó, belső égésű motoros új autók a kínálatból.
