Főoldal Blog Oldal: 11

BYD Dolphin G: Európa legolcsóbb PHEV-je jöhet, akár Szegeden gyártva

A BYD tovább bővíti európai kínálatát, a következő újdonság pedig egy a Dolphin Surf méretosztályába érkező plug-in hibrid, várhatóan Dolphin G néven. A kínai gyártó célja, hogy ezzel a modellel Európa egyik, ha nem a legolcsóbb konnektoros hibridjét kínálja a kisautó-szegmensben.

A Dolphin Surf méretére hangolva

Az új PHEV a már ismert Dolphin Surf méretosztályában jelenhet meg, vagyis körülbelül 3,99 méteres hosszra lehet számítani. Ezzel a modell a kis villanyautók és városi hibridek között kínálna alternatívát azoknak, akik alacsony fogyasztást és városi használatra optimalizált hatótávot keresnek.

Ismert BYD-technika, módosított teljesítménnyel

A hajtáslánc alapját várhatóan az Atto 2 DM-i már bemutatott, 1,5 literes, négyhengeres benzinmotorja adja, plug-in hibrid rendszerrel kiegészítve. A jelenlegi információk szerint a 212 lóerős rendszerteljesítményt a Dolphin G esetében visszafoghatják, hogy jobban illeszkedjen a kisebb, olcsóbb modell pozicionálásához.

Kifejezetten Európának fejlesztve

A BYD alelnöke, Stella Li elmondása szerint a 2026-ra várt újdonság az első olyan modell lesz, amelyet a gyártó az alapoktól kifejezetten az európai piac igényeire szab. Ennek oka, hogy Kínában ebben a méretkategóriában alig van kereslet PHEV-ekre, így a Dolphin G kvázi „európai belpiacos” termék lehet.

Szeged lehet a logikus gyártási helyszín

Mivel az új BYD modell várhatóan csak Európában lesz elérhető, üzletileg logikus lépés lenne a helyi gyártás, amelyre a jövőre induló szegedi BYD-üzem tűnik ideális jelöltnek. A Dolphin Surf és az Atto 2 szegedi gyártása már biztos, és nem kizárt, hogy a Dolphin G lehet a harmadik, Magyarországon készülő BYD-modell, bár erről még nincs hivatalos megerősítés.

Átalakul a Ford tisztán elektromos pickupja, új korszak jön az F-150 Lightning életében

A Ford megerősítette: jelenlegi formájában megszűnik az F-150 Lightning, a márka tisztán elektromos pickupja, amely a vártnál jóval gyengébb eladásokkal zárta az elmúlt éveket. Bár az F-150 hagyományos változata továbbra is az Egyesült Államok legkelendőbb modelljei közé tartozik, a villanyos Lightning a belső rangsor egyik leglassabban fogyó típusa lett.

Az elektromos pickupok iránti kezdeti lelkesedés az USA-ban látványosan alábbhagyott, a Ford pedig az értékesítési adatok és a piaci visszajelzések alapján arra jutott, hogy változtatnia kell a stratégián. A gyártó nem szünteti meg teljesen a típust, de a villanyautó eredeti koncepciója gyökeresen átalakul a következő generációval.

Tisztán elektromosból EREV hajtáslánc

A következő F-150 Lightning már nem klasszikus értelemben vett villanyautó lesz, hanem EREV, azaz hatótávnövelős elektromos hajtásláncot kap. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy továbbra is villanymotorok hajtják a kerekeket, és megmarad a nagyfeszültségű akkumulátor is, de a rendszer kiegészül egy belső égésű motorral.

A benzinmotor nem áll közvetlen mechanikai kapcsolatban a hajtott tengelyekkel, kizárólag generátorként működik, vagyis áramot termel az akkumulátor és a villanymotorok számára. A Ford ezzel a megoldással próbálja ötvözni az elektromos hajtás dinamizmusát és a hagyományos üzemanyag nyújtotta hatótáv-biztonságot, ami sok vevő számára döntő szempont lehet.

Brutális hatótáv, megmaradó dinamika

A cikk szerint a jelenlegi, tisztán elektromos F-150 Lightning nagyjából 515 kilométeres hatótávval használható ideális körülmények között. Az új, hatótávnövelős rendszerrel viszont a pickup akár 1200 kilométert is megtehet két töltés, illetve tankolás között, ami radikálisan csökkenti a „hatótávszorongást”.

Mindez úgy valósul meg, hogy a Ford ígérete szerint megmarad a villanyautókra jellemző, azonnali nyomaték és élénk gyorsulás, amelyet a jelenlegi Lightning-tulajdonosok kifejezetten kedvelnek. A gyártó azzal számol, hogy a hosszabb hatótáv és a rugalmasabb használhatóság vonzóbbá teszi a modellt azoknak a vásárlóknak is, akik eddig óvatosan viszonyultak a tisztán elektromos platósokhoz.

Nem csak a Ford vált irányt

A Ford lépése nem egyedülálló: több nagy amerikai szereplő is hasonló megoldás felé mozdul el a pickupok piacán. Az F-150 Lightning közvetlen riválisa lesz a RAM 1500 REV, amely szintén az elektromos hajtás és a hatótávnövelő technológia kombinációját kínálja majd.

Emellett a Volkswagen amerikai almárkájaként működő Scout is hatótávnövelős benzinmotorral tervezi piacra dobni saját platósát, a Terrát. A trend jól mutatja, hogy az iparág egyre inkább a kompromisszumos, átmeneti technológiákban látja a megoldást a tisztán elektromos és a hagyományos belső égésű modellek között.

Európa kimarad – egyelőre

A nagy, amerikai stílusú pickupok eddig sem voltak jellemzőek az európai piacra, és ez a közeljövőben sem látszik megváltozni. A cikk szerint szinte biztos, hogy sem az átalakított F-150 Lightning, sem a RAM 1500 REV nem kerül hivatalosan a kontinens kereskedéseibe.

A Scout Terra esetében ugyanakkor még nyitott a kérdés, hiszen a márka európai tervei hosszabb távon akár hozhatnak meglepetést is. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a hatótávnövelős, villanyos pickupok forradalma elsősorban az amerikai vásárlók mindennapjait alakítja át, miközben Európában továbbra is más szegmensekben zajlik az elektromos átállás.

Kevesebb villanyautó fogy – megtorpanás a zöld átállásban?

Az elmúlt egy‑két évben világszerte lassult a villanyautó márkák iránti kereslet növekedési üteme, több piacon pedig gyakorlatilag stagnál vagy enyhén csökken az értékesítés. A háttérben főként gazdasági bizonytalanság, gyengülő támogatási rendszerek és kiszámíthatatlan kormányzati politika áll, miközben a gyártók kapacitásai és beruházásai már a korábbi, optimistább forgatókönyvekre épültek.

Politikai bizonytalanság, változó szabályok

Számos országban választások, kormányváltások és vitatott klímapolitikai döntések okoznak bizonytalanságot az elektromos átállás ütemével kapcsolatban. Az Egyesült Államokban például a Trump‑kormányzat adójóváírások csökkentését és a töltőinfrastruktúra‑támogatások megvágását készíti elő, ami a piaci elemzők szerint 2025‑ben gyakorlatilag befagyaszthatja az új elektromos autók piaci részesedésének növekedését. Európában közben napirendre került a 2035‑re tervezett belső égésű motoros újautó‑tilalom felpuhítása, ami gyengíti a hosszú távú jelzéseket a gyártók és a vevők felé.

Visszavágott támogatások, kifutó kedvezmények

A korábbi évek gyors növekedését nagyrészt állami vásárlási támogatások és adókedvezmények hajtották, ezek azonban több kulcspiacon csökkennek vagy kifutnak. Kínában a szubvenciók fokozatos leépítése, illetve átalakítása hűtötte a belföldi keresletet, miközben az ország hatalmas gyártókapacitása inkább túlkínálatot, mint hiányt vetít előre a világpiacon. Észak‑Amerikában az egyik adókedvezmény‑program lezárása első éves visszaesést vetít előre a villanyautó‑eladásokban 2019 óta, ami szimbolikus törés a növekedési trendben.

Drága modellek, gyenge használtpiac – ez jellemzi most a villanyautó szegmenst

A vevők egy része azért óvatosabb, mert az új villanyautók ára – különösen a középkategóriában – még mindig magas, miközben a használt elektromos autók értékvesztése sok helyen az átlagosnál nagyobb. Piaci elemzések szerint a használt EV‑k árának esése növeli a fogyasztók kockázatérzetét a drága új autók megvásárlásakor, emiatt sokan inkább hibrid vagy hagyományos modell mellett döntenek. A finanszírozási költségek emelkedése (magasabb kamatok) szintén fékezi a vásárlási kedvet, különösen a magánvevőknél.

Infrastruktúra‑gondok és hétköznapi félelmek

A bizonytalan töltőinfrastruktúra – a töltőpontok egyenetlen eloszlása, megbízhatósági problémák és a nagyvároson kívüli „fehér foltok” – továbbra is az egyik legfontosabb akadályává vált az elterjedésnek. Több felmérés kimutatta, hogy a vásárlók jelentős része a hatótávolságtól, a töltési időtől és a nyilvános töltők rendelkezésre állásától tart, ezért inkább hibridet vagy takarékos benzines‑dízelt választ addig, amíg nem látja stabilnak az infrastruktúrát. Ez különösen olyan régiókban kritikus, ahol hosszú távú ingázás vagy gyér úthálózati lefedettség jellemző.

Régiók közti eltérő trendek a villanyautó piacon

A globális számok mögött jelentős regionális különbségek húzódnak meg: Kína és néhány európai ország továbbra is a villanyautó‑eladások élén jár, míg más piacok lelassultak vagy megtorpantak. Egyes elemzések szerint Kína már az újautó‑eladások több mint felét elektromos hajtású járművekkel adja, míg az Egyesült Államok jóval alacsonyabb szintről, lassabban zárkózik fel a magasabb költségek és a szabályozási bizonytalanság miatt. Az Európai Unióban az átlagos részesedés közepes, de országonként széttartó: vannak piacok, ahol a következetes támogatási rendszer és a sűrű töltőhálózat gyors átállást hozott, máshol viszont alig indul meg a növekedés.

Hova állnak az autógyártók?

A gyártók többsége már milliárdos nagyságrendű beruházásokat hajtott végre akkumulátorgyárakba, új platformokba és szoftveres fejlesztésekbe, így érzékenyen érinti őket a kereslet lassulása. Egyes vállalatok a tisztán elektromos modellek helyett újra nagyobb hangsúlyt adnak a hibrideknek és plug‑in hibrideknek, mert ezek jobban illeszkednek a jelenlegi árérzékeny, óvatos kereslethez. A piacon így egyszerre jelenik meg túlkínálat bizonyos EV‑szegmensekben és hiány a megfizethető, belépő szintű modellekből.

Lehetséges forgatókönyvek a következő évekre

Független elemzések szerint a villanyautó‑piacot nem összeomlás, hanem inkább átmeneti „józanodás” fenyegeti: a növekedés üteme visszafogottabb lehet, de középtávon továbbra is a penetráció bővülésére számítanak. A kulcskérdés az lesz, hogy a kormányok mennyire küldenek következetes, kiszámítható jelzéseket – támogatásokkal, szabályozással és infrastruktúra‑fejlesztéssel –, illetve hogy a gyártók mennyire tudnak olcsóbb, praktikusabb modelleket kínálni a széles tömegeknek. Ha a politikai akarat gyengül és a vásárlói bizalom sem erősödik, akkor a mostani megtorpanás könnyen tartós lemaradássá válhat egyes régiókban a villanyautózás globális versenyében.

Zavaros kommunikáció árnyékolja be a Jaguar Land Rover háza táján kibontakozó botrányt

Közel két héttel az első hírek felbukkanása után a Jaguar Land Rover közleményben utasította vissza, hogy menesztették volna Gerry McGovernt, a vállalat egyik legfontosabb formatervezői vezetőjét. A gyártó álláspontja szerint „hamis állítás”, hogy hatályon kívül helyezték volna McGovern munkaszerződését, és azt is jelezték, a jövőben nem kívánnak reagálni a hasonló spekulatív hírekre.

A nagy hiányzó válasz: dolgozik‑e még McGovern?

A helyzetet ugyanakkor az teszi igazán ellentmondásossá, hogy a Jaguar Land Rover nem erősítette meg egyértelműen, vajon a sztárdizájner továbbra is a vállalat kötelékébe tartozik‑e. A szűkszavú közlemény így egyszerre cáfolja az elbocsátásról szóló értesüléseket, miközben nyitva hagyja a legfontosabb kérdést, ami újabb találgatásokat indíthat el a háttérben zajló folyamatokról.

Bizalom és reputáció a tét

Egy ekkora presztízsű gyártónál egy vezető formatervező személye nemcsak belső, hanem piaci szempontból is stratégiai jelentőségű, hiszen a márkaarculat és a jövőbeli modellpaletta szorosan kötődik a nevéhez. A kommunikáció körüli bizonytalanság ezért nemcsak a rajongók és az ügyfelek körében kelthet zavart, hanem a befektetők és az iparági szereplők bizalmát is befolyásolhatja.

Spekulációk és kommunikációs kockázatok

A vállalat döntése, hogy a jövőben nem reagál a spekulatív hírekre, rövid távon csökkentheti a pletykák felerősödését, hosszabb távon azonban akár az átláthatóság hiányának érzetét is erősítheti. Amíg nem derül ki egyértelműen, milyen szerepet tölt be jelenleg McGovern a Jaguar Land Rovernél, addig a találgatások és a botrány szála is tovább élhet a közvéleményben.

Az EU lazíthat a 2035 utáni motorstopon – a belső égésű motorok jövője

Az EU belső égésű motoros tervei fordulóponthoz érkeztek. A legutóbbi politikai jelzések alapján egyre kevésbé tűnik reálisnak a 2035 utáni teljes tiltás, és egy rugalmasabb, átmeneti modell körvonalazódik az autógyártók számára.

A 2035-ös céldátum valódi jelentése

Az Európai Unió korábbi klímapolitikai csomagjai azt a célt tűzték ki, hogy 2035-től gyakorlatilag megszűnjön az új, hagyományos belső égésű motorral szerelt autók forgalomba helyezése, ezzel kikényszerítve az elektromos átállást. A jogszabálytervek lényege az volt, hogy az új személyautók és kishaszonjárművek szén-dioxid-kibocsátása papíron nullára csökkenjen, amit főként tisztán elektromos modellekkel lehetett volna elérni.

Az utóbbi hónapokban azonban egyre erősebbé váltak azok a hangok, amelyek szerint a gazdasági helyzet, az infrastruktúra lassú kiépülése és a fogyasztói árérzékenység miatt túl merev a teljes tiltás gondolata. Több iparági szereplő és tagállami kormány is jelezte, hogy hosszabb átmenetre, illetve technológiasemlegesebb szabályozásra lenne szükség.

Enyhülő kibocsátási elvárások

A vita középpontjába az a kérdés került, hogy mekkora kibocsátáscsökkentést követeljen meg az EU az autógyártók teljes flottájától 2035 után. A korábbi 100 százalékos cél gyakorlatilag teljesen kizárta volna a klasszikus benzin- és dízelmotorokat, még akkor is, ha azok részben villanyosított hajtásláncba kerülnek.

Az újabb elképzelések szerint 90 százalékos flottaszintű csökkentés is elegendő lehet, ami egy szűk, de nem elhanyagolható mozgásteret hagyna a belső égésű motoroknak, különösen a konnektoros hibridek, az EREV-rendszerek és az alternatív üzemanyagokat használó megoldások számára. Ez azt jelentené, hogy a gyártók portfóliójában döntő többségben maradnának az alacsony vagy zéró lokális kibocsátású modellek, de nem tűnne el teljesen a hagyományos technika.

Miért nem tűnik el a belső égésű motor?

A belső égésű motor technológiai alapjai jól ismertek, kiforrott gyártási háttér és hatalmas beszállítói hálózat épül rá, amelynek hirtelen leépítése komoly gazdasági sokkot okozna. Emellett számos piacon – főként a hosszú távú autózás, vontatás vagy speciális felhasználás területén – még nem áll rendelkezésre minden igényt lefedő, tömegesen elérhető elektromos alternatíva.

A politikai üzenetekben egyre gyakrabban jelenik meg az a gondolat, hogy nem a konkrét technológiát, hanem a kibocsátást kell szabályozni. Ez teret adhat a szintetikus üzemanyagoknak, a fejlettebb hibrideknek és más innovatív megoldásoknak, amelyekben a belső égésű motor már egy alacsonyabb, de nem zéró kibocsátású rendszer részeként működik.

Mit jelent mindez az autógyártóknak?

Az autógyártók az elmúlt években óriási összegeket fektettek az elektromos platformok fejlesztésébe, ugyanakkor sok márka még mindig nagyban támaszkodik a belső égésű kínálatra. Ha a 2035 utáni szabályozás valóban enyhül, az lehetőséget ad arra, hogy a gyártók hosszabb, rugalmasabb átmenetet tervezzenek, párhuzamosan fenntartva az elektromos fejlesztéseket és a modern, tisztább belső égésű motorokat.

Ezzel együtt a verseny várhatóan éles marad az elektromos szegmensben: aki lemarad az új technológiákban, később is hátrányból indul majd. A cégeknek így egyszerre kell megfelelniük a szigorodó, de már nem teljes tiltásra épülő szabályoknak, és a vásárlók árérzékeny, praktikus szempontjainak is.

Hogyan érinti ez az autóvásárlókat?

A most körvonalazódó irány azt jelzi, hogy 2035 után sem tűnnek el egyik napról a másikra a benzines és dízel modellek, különösen a részben villanyosított változatok. A kínálat várhatóan fokozatosan tolódik az elektromos és plug-in hibrid megoldások felé, de a belső égésű motor a jelek szerint továbbra is jelen lesz az európai piacon – legalábbis egy szűkebb, szabályozottabb szerepben.

A vásárlók számára ez nagyobb választékot és lassabb tempójú kényszerpályát jelenthet, ugyanakkor az átmeneti időszakban valószínűleg fennmarad az új modellek magasabb ára és a technológiai bizonytalanság érzése. Éppen ezért a következő években kulcsfontosságú lesz, hogy az EU egyértelmű, hosszú távon kiszámítható kereteket adjon az autóiparnak és a fogyasztóknak egyaránt.

Lexus V8 kerül a Toyota GR Supra modellbe

Bár pályafutása utolsó évét kezdi, 2026-ban félelmetesen erős nyolchengeres motorral szerelik a Toyota sportautóját. Túl szép, hogy igaz legyen? Részben sajnos tényleg erről van szó…

Decemberben az év egyik legfontosabb autós hírével rukkolt elő a Toyota: bemutatta a V8-as turbómotorral szerelt GR GT szupersportautót és annak tervezett versenyváltozatát, a GR GT3-ast. Arról már kevesebb szó esett Európában, hogy a Gazoo Racing egy másik típusába is beépített idén egy nyolchengeres benzinmotort: abba a GR Suprába, amelynek elvileg 2026 márciusában fogják legyártani az utolsó példányát. Vajon van még értelme ekkora változtatásnak az utolsó pillanatban? 

Nos, a döntés nem most, az utolsó pillanatban született meg, hanem 2024 szeptemberében, ráadásul nem érint többet fél tucat autónál, és azokat sem vezethetik földi halandók.

Ha ennyiből nem derült volna ki: természetesen versenyautókról van szó, amelyekkel a Toyota az ausztrál Supercars bajnokság 2026-os szezonjában fog versenyezni. Ez sok szempontból hatalmas dolog. 

Egyrészt, miután a mezőny a Ford Mustangra és a Chevrolet Camaróra szűkült, sokan a széria unalmassá válásától tartottak, a Toyota GR Supra megjelenése tehát mindenképpen színesebbé, értékesebbé teszi a bajnokságot. Másrészt a Supercars specifikációk kifejezetten nyolchengeres motorokat írnak elő, a Toyota Gazoo Racing döntése tehát, hogy részt vesz a sorozatban, jelzés értékkel bír a márka globális közönsége felé: a Toyota nem mond le a nagy lökettérfogatú benzinmotorokról. Harmadrészt a márka tartozott magának annyival, hogy visszatér az ausztrál motorsport világába, hiszen itt, ebben a hatalmas országban kezdődött meg a márka nemzetközi motorsportkarrierje. A helyi importőr 1957-ben benevezett a 19 napon át tartó Mobilgas-ralira. A 35 szakaszra osztott versenyen az indulók 40 százaléka nem ért célba, a Toyopet Crown Model RS Deluxe azonban sikeresen teljesítette a 14480 kilométeres távot.

Visszatérve a jelenbe, a GR GT vadonatúj fejlesztésű, négyliteres turbómotorja helyett egy kiforrott, ezerszer bizonyított konstrukció: a Toyota történetének egyik kiválóbb motorja kerül a versenyautó orrába. A kifejezetten sportmotornak fejlesztett, ugyanakkor szélsőségesen megbízható 2UR-GSE blokk a Lexus IS F, RC F és GS F sportmodellekben futott be hatalmas karriert, nem is szólva a Dakar-győztes Toyota Hilux versenyautóról, amelyben szintén ez a motor dolgozik.

A szériaállapotában 5,0 literes blokk a GR Supra versenyautóban hosszabb löketet kap, amely így megegyezik a furattal (94 x 94 mm), a lökettérfogat pedig 5,2 literre nő. A további műszaki paraméterekről egyelőre óvatosan nyilatkozik a Toyota: mivel a 2026-os Supercars-szezon csak február végén veszi kezdetét, addig minden kínálkozó alkalmat kihasználnak arra, hogy finomhangolják a konstrukciót. December első napjaiban kezdődtek meg például a versenyautó szélcsatornatesztjei, amelyeket 12 hónapnyi számítógépes szimulációt követően most élesben is ellenőrizhetik a számítások helyességét a mérnökök. 

A 2026-os szezonban két csapattal kötött szerződést a Toyota, az egyik négy, a másik két autót kap a Gazoo Racingtől. A fejlesztés az egyes csapatokkal szorosan együttműködve zajlik. A végleges specifikációk várhatóan január végén, február elején lesznek elérhetők, beleértve a motorteljesítményt is – egyes források 600 lóerő körüli teljesítményt előlegeznek meg a konstrukciónak.

Teljes a Toyota gyári csapata, összesen nyolc gyári támogatású Hilux indul a 2026-os Dakaron

De a nyolc versenyautó közül csak három lesz a legújabb, kilencedik generációs utcai Hiluxra hasonlító modell.

A Toyota Gazoo Racing W2RC megújult pilótafelállással, a DKR GR Hilux legújabb nemzedékével és a Repsollal kötött megerősített technológiai partnerséggel vág neki a 2026-os Dakar-ralinak. Egy kivételesen sikeres szezon után, amelyben a gyári csapat megszerezte a 2025-ös FIA Tereprali-világbajnoki címeket mind a pilóták, mind a gyártók számára, és a szezon legfontosabb versenyét, a Dakar-ralit is egy toyotás páros (Jazid al-Radzsi/Timo Gottschalk) nyerte, a Toyota és a Repsol Madridban mutatta be azt a közös sport- és technológiai programot, amellyel a január első felében, Szaúd-Arábiában rendezendő 2026-os Dakarra készülnek.

A Dakar ismét a DKR GR Hilux fejlődésének végső próbájaként szolgál majd. Ennek az autónak a kiemelkedő megbízhatóságát és sebességét három győzelem bizonyítja az elmúlt négy versenyen. A 2026-os specifikációjú gépben – amely megjelenésében már a legújabb, kilencedik generációs utcai Hiluxra hasonlít – a Toyota Gazoo Racing mérnöki csapata és a Repsol kutatói által közösen kidolgozott átfogó fejlesztések jelentek meg. Az együttműködés egyik fontos mérföldköve az volt, hogy korábban a Toyota küldött egy 360 lóerős, 620 Nm nyomatékú Hilux Evo versenymotort a Repsolnak, lehetővé téve a spanyol olajvállalat számára, hogy a 3,5 literes, ikerturbós V6-os segítségével próbapadon reprodukálja a Dakar-szintű igénybevételt, és pontos, teljes mértékben átvihető adatok felhasználásával optimalizálja a következő generációs üzem- és kenőanyagait.

Közös víziója a Toyotának és a Repsolnak, hogy a szén az ellenség, és a semlegességhez vezető útnak többféle technológiát kell magában foglalnia. A Dakar ideális tesztkörnyezetté vált az utóbbi években olyan energiamegoldások felgyorsítására, amelyek közvetlenül alkalmazhatók a közúti mobilitásban is. A 2026-os versenyre a Repsol közel 30 ezer liter, 70 százalékban megújuló üzemanyagot tartalmazó benzint fog szállítani mind a Toyota Gazoo Racing W2RC, mind a Repsol Toyota Rally Team számára. A spanyol vállalat célja az új fejlesztésekkel az volt, hogy egyre közelebb kerüljön egy olyan, teljesen megújuló üzemanyag felé, amely még a legmostohább körülmények között is csúcsteljesítményt és megfelelő motorvédelmet biztosít. A repsolos projekt tökéletesen illeszkedik a Toyota többféle technológiára épülő stratégiájába, amely a tisztán elektromos, a hidrogénes, a belső égésű és a különböző hibrid hajtásokat, az akkumulátorokat és a megújuló üzemanyagokat ötvözi egy tisztább és hatékonyabb mobilitásra törekvő mozgalomban.

Ahogy arról már korábban beszámoltunk, a gyári TGR W2RC csapat három autóval indul a 2026-os Dakaron: a Henk Lategan/Brett Cummings, a Seth Quintero/Andrew Short és a Toby Price/Armand Monleón párosok egyaránt esélyesek a végső győzelemre a narancs-fekete-fehér színű, 2026-os specifikációjú, új megjelenésű DKR GR Hiluxokkal. Hozzájuk csatlakozik a spanyol támogatású Repsol Toyota Rally Team régebbi specifikációjú, fekete-narancs autója Isidre Esteve pilótával és Txema Villalobos navigátorral, akik szintén a Repsol által fejlesztett megújuló üzemanyagokat és kenőanyagokat használják majd. 

De nem szabad elfeledkezni a szintén gyári támogatású, de Dél-Afrikában működő Toyota Gazoo Racing South Africa csapatról sem, amely négy Hiluxával a legnagyobb Toyota-kontingenst indítja a 2026-os Dakaron. A homokszínűre festett autókat a Juan Cruz Yacopini/Daniel OliverasSaood Variawa/Francois CazaletGuy Botterill/Oriol Mena, és a João Ferreira/Filipe Palmeiro párosok használják majd a versenyen.

Yacopini, a többszörös argentin tereprali-bajnok rutinos Dakar-versenyző, ráadásul idén nem csak a Dubai International Baja versenyt, hanem az egész a FIA Baja Világkupát is megnyerte. Rengeteg versenytapasztalatával és a kiváló nyers tempójával hozzájárulhat a TGRSA dakaros sikereihez. A hírhedten nehéz Dél-Afrikai Tereprali-bajnokság (SARRC) regnáló bajnokai, Variawa és Cazalet lendületet és magabiztosságot hoznak a csapat működésébe. Botterill és Mena erőssége a következetesség, az egyenletes sebesség és jelentős mennyiségű, Dakaron szerezett tapasztalat. Ferreira és Palmeiro pedig az európai terepralis múltjukkal és navigációs szakértelmükkel járulhatnak hozzá a dél-afrikai Toyota-alakulat jó eredményeihez a Dakaron.

A TGRSA mind a négy párosa a Toyota GR Hilux IMT Evo legújabb, Dél-Afrikában fejlesztett generációjával versenyez majd – egy olyan géppel, amelyet 2025 folyamán elsősorban a tartósság, a kezelhetőség, a pilótafülke-kényelem és a  teljesítmény javítása érdekében fejlesztettek tovább. Ezek a homokszínű versenyautók még a régi, nyolcadik generációs Hiluxra emlékeztető karosszériát viselnek, és a lemezek alatt sem egyeznek meg teljesen az európai Toyota Gazoo Racing W2RC által használt, a belga Overdrive csapatnál fejlesztett új, narancs-fekete-fehér Hiluxokkal.

A 2026-os Dakar

A január 3. és 17. között megrendezésre kerülő 2026-os Dakar-rali egy félelmetesen hosszú és változatos útvonalat kínál, a mért szakaszok hossza alig marad el a szaúd-arábiai Dakarok rekordjától. Bár a hírhedt Üres Negyed idén nem szerepel a programban, egy helyett viszont már két maratoni gyorsasági szakasz lesz, mindkét héten egy. Ezeken a szakaszokon megkövetelik a versenyzőktől, hogy egy-egy éjszakát elszigetelt bivakokban töltsenek külső szerviztámogatás nélkül, így a saját szerelési képességeik és a stratégiai döntéshozatalaik kulcsfontosságúak lesznek.

Továbbra is gyártásban marad a Toyota olcsó és praktikus kombija, a Probox

Japánban és a fejlődő országokban is igen népszerű a taxisok és a vállalkozók körében a Probox, amely két évvel előzte meg a hasonló koncepció szerint fejlesztett Dacia Logant.

Az elsősorban kereskedelmi célú járműnek kifejlesztett Toyota Probox 2002 júliusában mutatkozott be Japánban és a fejlődő országok piacain, vagyis két évvel előzte meg a Renault által, hasonló koncepció szerint fejlesztett Dacia Logant. Európában sajnos sosem forgalmazták a kiváló ár-érték arányú japán kombit, amelynek létezik ötüléses személyszállító és szintén ötüléses (hátul fejtámlák nélküli) kishaszonjármű-változata is. A lehető legnagyobb utas- és csomagtér elérése érdekében a karosszériáját viszonylag magasra tervezték, az oldalsó és hátsó ablakok pedig szinte merőlegesek a talajra. A fejlesztés részben a Daihatsu feladata volt, és a gyártást is a kisautó-specialista kiotói üzeme végzi a mai napig.

A tervezés során a könnyű kezelhetőség, valamint az egyszerűség révén elérhető alacsony ár és fenntartási költségek voltak a prioritások. A költség- és súlycsökkentés érdekében az eredeti Probox az első generációs Yaris platformját használta, de a padlólemeze hátsó része és a hátsó futóműve egyedi volt. A raktér padlójának laposabbá tétele érdekében fejlesztettek ki egy speciális hátsó felfüggesztést számára: a négylengőkaros rendszert hátrafelé döntött, laposan beépített lengéscsillapítókkal, valamint hordó alakú, nemlineáris tekercsrugókkal látták el. A 400 kg teherbírású Probox esetében a raktér térfogata két üléssel 1501 liter, hossza 1810 mm volt, felhajtott hátsó üléstámlával pedig modellévtől függően 400-490 liter maradt a csomagtartóból övvonalig pakolva. 

Kezdetben a hajtásláncválaszték három motorból állt, köztük egy 1,3 literes (88 lóerő) és egy 1,5 literes (összkerékhajtással 105, anélkül 109 lóerő) benzinmotorból, valamint egy 1,4 literes közös nyomócsöves dízelből (75 lóerő, 2007 szeptemberében megszüntették). A sebességváltó négyfokozatú automata vagy ötfokozatú manuális lehetett. 2003 áprilisában egy 1,5 literes sűrített földgázzal üzemelő motorral szerelt modell is elérhetővé vált ideiglenesen. A legtöbb Proboxot az olcsó furgon változatban adta el a Toyota, de a modell kényelemorientáltabb kombiként is elérhető volt 2013-ig a nagy benzinmotorral. A taxisok körében népszerű személyszállító verzió kényelmesebb, vastagabb tömésű hátsó üléssel rendelkezett, és a hátsó fejtámlákat sem spórolták ki belőle.

12 évvel az eredeti bemutatása után, 2014 augusztusában jelent meg a máig gyártásban lévő, második generációs Probox, amely egy erős modellfrissítéssel jött létre. Kívülről az áttervezett orr-rész árulkodott a modellváltásról, a lemezek alatt a korábbi 1,3 literes motort egy erősebb és hatékonyabb, 94 lóerős váltotta fel, az ötfokozatú kézi váltót és a hagyományos automatát törölték a kínálatból. Az új motor és az alapáron adott CVT automata jelentős változtatásokat igényelt a lemezek alatt, a Probox orrát például a régi NBC platformról a második generációs Yarisból ismert B platformra ültették át, amely azonban túl széles volt a karosszériához, ezért 60 mm-rel keskenyíteni kellett. Mivel a konzervatív haszongépjármű-vásárlóknak nem volt igénye a változásra, a karosszéria az A-oszloptól hátrafelé ugyanaz maradt, de a teljes hossz így is megnőtt 4195-ről 4245 mm-re. 

2020 augusztusában apró fejlesztéseket kapott a Probox, áttervezték a visszapillantó tükreit, és megjelent a normál 1,5-ösnél közel 30 százalékkal takarékosabb (4,13 literes átlagfogyasztású) öntöltő hibrid hajtáslánc, amelyben a 73 lóerőre visszafojtott, Atkinson-ciklusú benzinmotornak egy 61 lóerős, 169 Nm nyomatékú villanymotor segít be a hajtásba (rövid távokat tisztán elektromos hajtással is képes megtenni).

Nemrég a Toyota néhány újabb apró frissítést hajtott végre a Proboxon a 2026-os modellévre, ami főként a legújabb japán biztonsági előírásoknak való megfelelést szolgálja. A legfontosabb változás a továbbfejlesztett Toyota Safety Sense csomag, amelynek ütközés előtti biztonsági rendszere (Pre-Crash Safety system) mostantól a kereszteződésekben is működik, továbbá szériafelszerelés lett a proaktív vezetéstámogatás is, amely segít a sofőrnek a kormányzásban és a lassításban. A szintén alapáron adott, parkolási koccanásokat megakadályozó fékasszisztens is hasznos újítás, különösen a fényezett lökhárítós csúcsváltozat esetén.

Belül a Probox továbbra is a lényegre szorítkozik, de az analóg műszerfal legalább kapott egy új, 4,2 colos multi-információs kijelzőt, amelyhez már a Corollából kölcsönzött, multifunkciós kormánykerék tartozik. Továbbra sincs infotainment érintőképernyő, a helyén egy öntött műanyag panel található, amely mellé lehet a saját okostelefont elhelyezni egy tartóba. Az opcionális extrák közé tartozik az automatikusan sötétedő visszapillantó tükör kompakt, beépített tolatókamera-monitorral, valamint a könnyen tisztítható üléshuzatok, elsősorban a taxisokra gondolva.

2026-ra a Toyota redukálta a hajtáslánckínálatot. Az 1,3 literes alapmotor eltűnt a választékból, csak a 1,5 literes, 109 lóerős négyhengeres maradt az ugyanerre a blokkra épülő öntöltő hibrid mellett. Az árak továbbra is igen kedvezőek: Japánban a frissített, 2026-os modellévű Probox árlistája 1.918.400 jentől (4,035 millió forint) indul, és 2.261.600 jenig (4,76 millió forintig) tart, utóbbi a csúcsfelszereltségű hibrid verzió ára. Azonos felszereltség esetén a hibrid hajtáslánc felára mindössze 275 ezer jen (578 ezer forint), a csak a benzineshez kérhető összkerékhajtásé pedig 163 ezer jen (342 ezer forint).

Citroën ELO: egy autó, amely újragondolja a mindennapi mobilitást

A Citroën ELO tanulmányautó egy merész ötletlabor, amely a márka kreatív és innovációs értékeit gyűjti egybe, és választ keres a gyorsan változó életstílusok kihívásaira. A 2022-es OLI koncepció szellemi örököseként az ELO nem csupán közlekedési eszköz, hanem egy sokoldalú, vidám és felelős mobilitási vízió, amely a szabad mozgás mellett a pihenést, a kikapcsolódást és a munkát is támogatja.

Kicsi külső, meglepően tágas belső

Az ELO egyik kulcsüzenete, hogy „a kicsi az új nagy”: mindössze 4,10 méteres hosszúsága ellenére akár hat fő számára kínál moduláris, jól variálható utasteret. A 100%-ban elektromos, hátul elhelyezett motorral szerelt architektúra felszabadítja az utastérben rejlő lehetőségeket, így a kompakt karosszéria mögött egy egyterűekre emlékeztető, váratlanul tágas élettér bukkan elő.

Elektromos platform, városi és hétvégi társ

Az ELO kifejezetten a jelen és a közeljövő városi mobilitási igényeire válaszol, miközben felelős, elérhető árú elektromos alternatívát kínál. A kompakt méretek a könnyű parkolást és manőverezhetőséget szolgálják, ugyanakkor az elektromos hajtás hatótávja és a praktikus belső kialakítás hétvégi kiruccanásokhoz, rövid utazásokhoz is ideálissá teszi a tanulmányautót.

Ultramoduláris élettér: pihensz, játszol, dolgozol

A koncepció egyik legfontosabb eleme, hogy az autó valódi élettérré alakul: az utastér elrendezése a pihenés, a játék és a munka igényeihez igazítható. A négyüléses alapelrendezésből két további ülés hajtható ki, az ülések kivehetők, átrendezhetők, a belső tér pedig hálóhellyé, házimozivá vagy mobil irodává alakítható anélkül, hogy a praktikusság vagy a csomagtér kompromisszumot szenvedne.

Egyedülálló vezetési pozíció és digitális élmény

Az ELO a vezetési élményt is újragondolja: a sofőr ülése elöl, középen kapott helyet, ami panorámakilátást és különleges, szinte szimmetrikus vezetési érzetet biztosít. A hagyományos műszeregységek helyett a szélvédő teljes szélességén „lebegő” információs felület jelenik meg, amely egyszerűbb és költséghatékonyabb alternatívája a klasszikus head-up kijelzőknek, miközben a vezető figyelmét az úton tartja.

Példaértékű variálhatóság és okos részletmegoldások

A hátsó sor három azonos méretű, ledönthető, kivehető ülésből áll, amelyek akár kültéri karosszékként is használhatók, így az autó körül is kényelmes pihenőzóna alakítható ki. A B oszlop nélküli, ellenkező irányba nyíló ajtók 1,92 méteres nyílást hoznak létre, a teljesen sík padló pedig megkönnyíti a mozgást az utastérben és a különböző konfigurációk közötti váltást.

Energiabuborék merész formatervvel

Az ELO dizájnja tudatosan érzelmekre hat: barátságos, „mosolygós” front, gömbölyded formák és egy vibráló narancssárga külső szín adja a koncepció energikus karakterét. A fényviszonyoktól függően változó narancs–vörös–sárga árnyalat, a nagy üvegfelületek és az egyterűre emlékeztető sziluett friss, optimista jelenlétet biztosít a városi környezetben.​

Otthonos, sportos hangulatú utastér

Belül a C-Zen Lounge koncepció uralkodik: a kabin a regeneráló, nyugodt környezet érzetét kelti, miközben a sportfelszerelések világából inspirált textúrák és háromdimenziós tárolórekeszek teremtenek praktikus, dinamikus hangulatot. Az egyküllős kormánykerék a Citroën ikonikus múltjára utal, ám modern kezelőszervekkel, joystick-szerű gombokkal támogatja a digitális funkciók egyszerű elérését.

Pihenés: hálóhely, házimozi, csillagles

A pihenés üzemmódhoz az ELO két, Decathlon Dropstitch technológiával készült matracot rejt a csomagtérben, amelyek fedélzeti kompresszorral fújhatók fel az utastérben. A hátsó világító kapszulák hangulatfénnyé alakulnak, a tető hátsó részének felnyitásával pedig csillagnéző „kuckóvá” válik az autó, amelyben akár mozivászonra vetített filmnézés is lehetséges.

Játék: mozgó bázis a szabadtéri élményekhez

A Citroën és a Decathlon együttműködése révén az ELO a szabadtéri aktivitások alaptáboraként működhet: a csomagtérajtó ülőfelületként szolgál, az ajtókra szerelt kampók napernyő vagy ponyva kifeszítését teszik lehetővé. A kivehető ülések kültéri székekké válnak, a fedélzeti kompresszor pedig sporteszközök, gumicsónakok vagy kerékpárabroncsok felfújását is megkönnyíti, miközben a V2L technológia grill, hangszóró vagy más eszközök áramellátását biztosítja.

Munka: mobil iroda a hibrid világban

A hibrid munkavégzés igényeire válaszul az ELO belső tere néhány mozdulattal ergonomikus mobil irodává alakítható. A 360°-ban forgatható vezetőülés, a rejtett asztallap és a szélvédő alatti információs felület, amely konferenciahívások és prezentációk megjelenítésére is alkalmas, ideális környezetet teremt útközbeni munkához.CITROEN_ELO.docx​

Felelős anyaghasználat és könnyített felépítés

A Citroën a fenntarthatóságot a koncepció középpontjába állítja: az ELO-ban csökkentették az alkatrészek számát és a tömeget, miközben újrahasznosított és könnyen tisztítható anyagok kerültek előtérbe. A mosható filc a korábbi projektekből származó textilhulladékból készül, a lökhárítók és sárvédők expandált polipropilénje pedig részben újrahasznosított, teljes mértékben újrafeldolgozható, ami a tartósság és a környezeti felelősség ötvözetét adja.

Goodyear intelligens abroncsok a kalandok szolgálatában

A Goodyearrel közösen fejlesztett Eagle Xplore koncepcióabroncsok a szabadidős és könnyű terephasználat igényeire válaszolnak, miközben okos funkciókat kínálnak. A SightLine technológia valós időben méri a guminyomást és a kopást, a felnibe épített LED jelzések pedig azonnali visszajelzést adnak, míg a narancssárga oldalfalak és a méhsejtmintás dizájn esztétikai és aerodinamikai előnyöket is nyújtanak.

Világpremier Brüsszelben, üzenet a jövő városainak

Az ELO tanulmányautó világpremierje 2025. január 9-én, a Brüsszeli Autószalonon várható, ahol a Citroën egyértelmű üzenetet fogalmaz meg a jövő városi mobilitásáról. A koncepció azzal a céllal született, hogy megmutassa: a kisebb, intelligensen tervezett, elektromos járművek képesek egyszerre szolgálni a szabadságot, a jóllétet és a felelős erőforrás-használatot a mindennapokban.

Újabb lépést tett az MR2 feltámasztása felé a Toyota

Japánban bejegyeztette a GR MR2 kifejezést a Toyota, és ezzel minden korábbinál közelebb került a világ ahhoz, hogy visszatérjen a márka egykori középmotoros sportautója. A kétszemélyes roadster életre keltésének azonban a jelek szerint nagy ára lesz.

Amióta Tojoda Akio nyolc éve kijelentette, hogy „nem készül több unalmas Toyota,” a világ egy emberként kezdett bízni a márka egykor domináns, sportos személyiségének a megerősödésében. A GR típuscsalád bevezetése és a számtalan motorsportgyőzelem igazolta Tojoda-szan törekvéseit, de a rajongókban maradt némi hiányérzet: az eltelt évek során sem a Celica, sem az MR2 visszatérése nem valósult meg, bár az utóbbi időkben már leplezetlenül beszéltek ezekről a projektekről a cég felelős beosztásban dolgozó vezetői.

A japán Best Car folyóirat november december elején vette észre, hogy a japán szabadalmi hivatalnál bejegyeztették a GR MR2 betűkombinációt, ami minden eddiginél határozottabban utal arra, hogy visszatérhet a három generáció után nyugdíjazott középmotoros roadster.

Valójában ezen nincs miért csodálkoznunk, miután a Toyota 2025 januárjában bemutatta középmotoros prototípusát, a GR Yaris M Conceptet. Ami viszont meglepő, hogy ebben a kiépítésben értelemszerűen összkerékhajtással társították a kétliteres, soros négyhengeres turbómotort , márpedig az összkerékhajtás a Celica védjegye volt.

Egy ideális világban a középmotor és a négy hajtott kerék két külön típusban kellene hogy megjelenjen a Toyotánál: ha a kettőt összevonják, az azt jelentheti, hogy az MR2 és a Celica közül csak az egyiket valósítja meg a Toyota. Ugyanezt tűnik megerősíteni az is, hogy a GR MR2 mellett nem védette le a GR Celica nevet a Toyota. 

Ugyanakkor inkább jöjjön egy Toyota örömautó, mint egy sem, és amit az állítólag 710D kódnév alatt fejlesztés alatt álló típus várható motorjáról tudni vélünk, az örömöt nyugodtan írhatjuk majd csupa nagy betűvel. Az új generációs erőforrás teljesítménye elérheti az 500 lóerőt, a nyomatéki maximumot 550 Nm-re becsli a japán szaksajtó

 
Azt is tudni vélik, hogy a kétüléses autó 4,4 méter hosszú, 1,86 méter széles és 1,23 méter magas lehet majd, ami az utolsó Celicánál is nagyobb (de alacsonyabb) autót jelent. Ez furcsán passzol a kifejezetten kompakt, még utolsó kiadásában is csupán 3,89 méteres MR2 hagyatékához, de amióta a Toyota a hétvégén bemutatta a GR GT szupersportkocsit, egyértelművé vált, hogy nincs értelme az akadékoskodásnak: a Toyota ismét ráérzett a sportautók ízére, és ha tényleg megvalósul, az MR2 sem fog csalódást okozni.

LEGFRISSEBB

MINI gasztrotérkép: nem csak autósoknak szól az új kulináris élménytérkép

0
A MINI ismét bebizonyította, hogy jóval több, mint egy autómárka: legújabb kezdeményezésével a gasztronómia világába kalauzolja rajongóit – és mindenkit, aki nyitott az élményekre....

TESZTJEINK