Az EU belső égésű motoros tervei fordulóponthoz érkeztek. A legutóbbi politikai jelzések alapján egyre kevésbé tűnik reálisnak a 2035 utáni teljes tiltás, és egy rugalmasabb, átmeneti modell körvonalazódik az autógyártók számára.
A 2035-ös céldátum valódi jelentése
Az Európai Unió korábbi klímapolitikai csomagjai azt a célt tűzték ki, hogy 2035-től gyakorlatilag megszűnjön az új, hagyományos belső égésű motorral szerelt autók forgalomba helyezése, ezzel kikényszerítve az elektromos átállást. A jogszabálytervek lényege az volt, hogy az új személyautók és kishaszonjárművek szén-dioxid-kibocsátása papíron nullára csökkenjen, amit főként tisztán elektromos modellekkel lehetett volna elérni.
Az utóbbi hónapokban azonban egyre erősebbé váltak azok a hangok, amelyek szerint a gazdasági helyzet, az infrastruktúra lassú kiépülése és a fogyasztói árérzékenység miatt túl merev a teljes tiltás gondolata. Több iparági szereplő és tagállami kormány is jelezte, hogy hosszabb átmenetre, illetve technológiasemlegesebb szabályozásra lenne szükség.
Enyhülő kibocsátási elvárások
A vita középpontjába az a kérdés került, hogy mekkora kibocsátáscsökkentést követeljen meg az EU az autógyártók teljes flottájától 2035 után. A korábbi 100 százalékos cél gyakorlatilag teljesen kizárta volna a klasszikus benzin- és dízelmotorokat, még akkor is, ha azok részben villanyosított hajtásláncba kerülnek.
Az újabb elképzelések szerint 90 százalékos flottaszintű csökkentés is elegendő lehet, ami egy szűk, de nem elhanyagolható mozgásteret hagyna a belső égésű motoroknak, különösen a konnektoros hibridek, az EREV-rendszerek és az alternatív üzemanyagokat használó megoldások számára. Ez azt jelentené, hogy a gyártók portfóliójában döntő többségben maradnának az alacsony vagy zéró lokális kibocsátású modellek, de nem tűnne el teljesen a hagyományos technika.
Miért nem tűnik el a belső égésű motor?
A belső égésű motor technológiai alapjai jól ismertek, kiforrott gyártási háttér és hatalmas beszállítói hálózat épül rá, amelynek hirtelen leépítése komoly gazdasági sokkot okozna. Emellett számos piacon – főként a hosszú távú autózás, vontatás vagy speciális felhasználás területén – még nem áll rendelkezésre minden igényt lefedő, tömegesen elérhető elektromos alternatíva.
A politikai üzenetekben egyre gyakrabban jelenik meg az a gondolat, hogy nem a konkrét technológiát, hanem a kibocsátást kell szabályozni. Ez teret adhat a szintetikus üzemanyagoknak, a fejlettebb hibrideknek és más innovatív megoldásoknak, amelyekben a belső égésű motor már egy alacsonyabb, de nem zéró kibocsátású rendszer részeként működik.
Mit jelent mindez az autógyártóknak?
Az autógyártók az elmúlt években óriási összegeket fektettek az elektromos platformok fejlesztésébe, ugyanakkor sok márka még mindig nagyban támaszkodik a belső égésű kínálatra. Ha a 2035 utáni szabályozás valóban enyhül, az lehetőséget ad arra, hogy a gyártók hosszabb, rugalmasabb átmenetet tervezzenek, párhuzamosan fenntartva az elektromos fejlesztéseket és a modern, tisztább belső égésű motorokat.
Ezzel együtt a verseny várhatóan éles marad az elektromos szegmensben: aki lemarad az új technológiákban, később is hátrányból indul majd. A cégeknek így egyszerre kell megfelelniük a szigorodó, de már nem teljes tiltásra épülő szabályoknak, és a vásárlók árérzékeny, praktikus szempontjainak is.
Hogyan érinti ez az autóvásárlókat?
A most körvonalazódó irány azt jelzi, hogy 2035 után sem tűnnek el egyik napról a másikra a benzines és dízel modellek, különösen a részben villanyosított változatok. A kínálat várhatóan fokozatosan tolódik az elektromos és plug-in hibrid megoldások felé, de a belső égésű motor a jelek szerint továbbra is jelen lesz az európai piacon – legalábbis egy szűkebb, szabályozottabb szerepben.
A vásárlók számára ez nagyobb választékot és lassabb tempójú kényszerpályát jelenthet, ugyanakkor az átmeneti időszakban valószínűleg fennmarad az új modellek magasabb ára és a technológiai bizonytalanság érzése. Éppen ezért a következő években kulcsfontosságú lesz, hogy az EU egyértelmű, hosszú távon kiszámítható kereteket adjon az autóiparnak és a fogyasztóknak egyaránt.





![[TESZT] Ford Explorer EV Premium Extended Range – kiadós, remek teszthét Angliában](https://www.autoaddikt.hu/kepek/ford-explorer-ev-uk-anglia-teszt-autoaddikt-38-180x135.jpg)
![[TESZT] Fiat Grande Panda 1.2 110LE 48V MHEV LaPrima – stílusos városi kényelem](https://www.autoaddikt.hu/kepek/fiat-grande-panda-1-2-mhev-teszt-autoaddikt-4-180x135.jpg)
![[TESZT] Jeep Grand Cherokee 2.0 4xe PHEV Summit Reserve – az egyik legikonikusabb amerikai Európának](https://www.autoaddikt.hu/kepek/jeep-grand-cherokee-2-0-4xe-phev-summit-reserve-teszt-autoaddikt-24-180x135.jpg)
![[TESZT] Fiat Scudo 2.0 Mjet 180 LE AT8 L2 Crew Cab – szállításra, és 6 személy utazásához is kiváló](https://www.autoaddikt.hu/kepek/fiat-scudo-2-0-mjet-crew-cab-teszt-16-180x135.jpg)
![[TESZT] Fiat 600 Hybrid 1.2 100LE 48V MHEV LaPrima – frissesség, üdeség, Olaszország](https://www.autoaddikt.hu/kepek/fiat-600-mhev-hyvrid-laprima-teszt-autoaddikt-2-180x135.jpg)


































![[TESZT] Ford Explorer EV Premium Extended Range – kiadós, remek teszthét Angliában](https://www.autoaddikt.hu/kepek/ford-explorer-ev-uk-anglia-teszt-autoaddikt-38-100x75.jpg)
![[TESZT] Fiat Grande Panda 1.2 110LE 48V MHEV LaPrima – stílusos városi kényelem](https://www.autoaddikt.hu/kepek/fiat-grande-panda-1-2-mhev-teszt-autoaddikt-4-100x75.jpg)
![[TESZT] Jeep Grand Cherokee 2.0 4xe PHEV Summit Reserve – az egyik legikonikusabb amerikai Európának](https://www.autoaddikt.hu/kepek/jeep-grand-cherokee-2-0-4xe-phev-summit-reserve-teszt-autoaddikt-24-100x75.jpg)
![[TESZT] Fiat Scudo 2.0 Mjet 180 LE AT8 L2 Crew Cab – szállításra, és 6 személy utazásához is kiváló](https://www.autoaddikt.hu/kepek/fiat-scudo-2-0-mjet-crew-cab-teszt-16-100x75.jpg)
![[TESZT] Fiat 600 Hybrid 1.2 100LE 48V MHEV LaPrima – frissesség, üdeség, Olaszország](https://www.autoaddikt.hu/kepek/fiat-600-mhev-hyvrid-laprima-teszt-autoaddikt-2-100x75.jpg)


