A szóban forgó online hirdetés egy 1990-es évek közepi, hosszú tengelytávú, V12-es Mercedes-Benz S-osztályt kínál, W140-es karosszériakóddal és „S72” megjelöléssel. A leírás gyűjtői darabként pozicionálja az autót, kiemelve a ritkaságát, a jó állapotot és azt, hogy befektetésként is értelmezhető klasszikus luxuslimuzinról van szó.
A fotókon egy optikailag is tuningolt W140-es látható: sportosabb felnik, finoman módosított lökhárítók és a különleges motorra utaló jelvények különítik el egy átlagos S 600-astól. A felszereltség a korszak csúcsát idézi – prémium bőr, fabetétek, teljes elektromos komfortextrák és automata klíma erősítik a „gördülő nappali” érzetét.
Mi rejlik a W140 S72 típusjel mögött?
A V140 a W140 S-osztály hosszú tengelytávú, V12-es változatainak belső gyári kódja, amely alapvetően az S 600 L luxuslimuzinokhoz kapcsolódik. Ezekben a modellekben a Mercedes első, sorozatgyártású, 6,0 literes M120-as V12-es motorja dolgozott, amely már önmagában is a korszak egyik legfinomabb és legerősebb erőforrásának számított.
Az „S72” jelölés viszont egy jóval extrémebb irányt jelöl: egy tuningcég által 7,2 literesre nagyított, jelentősen megerősített V12-es blokkot, amely teljesítményben a Brabus 7.2S és hasonló, rendkívül ritka AMG/Brabus-átépítések kategóriájába emeli az autót. Az ilyen 7,0–7,3 literes V12-es W140-esekből csak néhány tucatnyi készült, ezért a márkarajongók körében valódi unikornisnak számítanak.
A 7,2 literes V12 technikája
A tuning alapja ugyanaz a 6,0 literes M120-as V12, amelyet a gyár is beépített a W140 S 600-asba. A teljesítménynövelés főként nagyobb hengerfurattal, módosított hengerfejekkel, agresszívebb vezérléssel és átdolgozott befecskendezéssel valósul meg, aminek eredménye az 500 lóerő feletti teljesítmény és brutális nyomaték.
Menetteljesítményben az ilyen átépített S-osztályok ma is nagyautós sportkocsik szintjén mozognak: a beszámolók 5–6 másodperc körüli 0–100 km/h gyorsulást és 280 km/h feletti tényleges végsebességet említenek. A futómű és a fékrendszer szintén erősítést kap, hogy elbírja a megnövelt tömeget és teljesítményt, így a limuzin egyszerre sofőrautó és saját vezetésre csábító gép.
A meredek ár – prémium vagy túlárazás?
A hirdetés árcédulája látványosan elszakad egy normál W140 S-osztály piaci átlagárától, amely a legtöbb példánynál még jó állapotban is „csak” néhány tízezer euró körül mozog. Itt a forgalmazó olyan szintre pozicionálja az autót, ahol már kifejezetten ritka AMG- és Brabus-modellek, illetve különlegesen dokumentált, limitált szériás Mercedesek cserélnek gazdát.
A magas árat részben indokolja a ritkaság, a 7,2 literes V12-es átépítés és a gyűjtői státusz, ugyanakkor ez az árszint inkább a tulajdonos optimista várakozását tükrözi, mintsem egy széles körben elfogadott piaci konszenzust. A W140-eseknél az árképzést erősen befolyásolja a dokumentált előélet, az eredetiség és a konkrét tuningcég presztízse, ezért ez a V140 S72 reálisan egy nagyon szűk, elkötelezett gyűjtői kör számára lesz vonzó.
Ikonikus luxuslimuzin gyűjtői szemmel
A W140 S-osztály már régóta a ’90-es évek egyik ikonikus luxuslimuzinja, a V12-es csúcsverzió pedig a korszak technológiai csúcspontját testesíti meg. A 7,2 literesre nagyított, extrém ritka S72-átépítés erre még rátesz egy lapáttal, így az autó sokak szemében nem pusztán közlekedési eszköz, hanem mozgó technikatörténeti relikvia.
Az, hogy a hirdetésben szereplő, merészen árazott V140 S72 végül elkel-e a kitűzött összeg közelében, nagyban múlik azon, találkozik-e egymással egy nagyon elszánt gyűjtő és egy ennyire kivételesen ritka példány. Egy azonban biztos: ez a hirdetés újra ráirányította a figyelmet arra, milyen mély gyűjtői rétege van a ’90-es évek nagytestű V12-es Mercedes-modelljeinek.
