Az elmúlt egy‑két évben világszerte lassult a villanyautó márkák iránti kereslet növekedési üteme, több piacon pedig gyakorlatilag stagnál vagy enyhén csökken az értékesítés. A háttérben főként gazdasági bizonytalanság, gyengülő támogatási rendszerek és kiszámíthatatlan kormányzati politika áll, miközben a gyártók kapacitásai és beruházásai már a korábbi, optimistább forgatókönyvekre épültek.
Politikai bizonytalanság, változó szabályok
Számos országban választások, kormányváltások és vitatott klímapolitikai döntések okoznak bizonytalanságot az elektromos átállás ütemével kapcsolatban. Az Egyesült Államokban például a Trump‑kormányzat adójóváírások csökkentését és a töltőinfrastruktúra‑támogatások megvágását készíti elő, ami a piaci elemzők szerint 2025‑ben gyakorlatilag befagyaszthatja az új elektromos autók piaci részesedésének növekedését. Európában közben napirendre került a 2035‑re tervezett belső égésű motoros újautó‑tilalom felpuhítása, ami gyengíti a hosszú távú jelzéseket a gyártók és a vevők felé.
Visszavágott támogatások, kifutó kedvezmények
A korábbi évek gyors növekedését nagyrészt állami vásárlási támogatások és adókedvezmények hajtották, ezek azonban több kulcspiacon csökkennek vagy kifutnak. Kínában a szubvenciók fokozatos leépítése, illetve átalakítása hűtötte a belföldi keresletet, miközben az ország hatalmas gyártókapacitása inkább túlkínálatot, mint hiányt vetít előre a világpiacon. Észak‑Amerikában az egyik adókedvezmény‑program lezárása első éves visszaesést vetít előre a villanyautó‑eladásokban 2019 óta, ami szimbolikus törés a növekedési trendben.
Drága modellek, gyenge használtpiac – ez jellemzi most a villanyautó szegmenst
A vevők egy része azért óvatosabb, mert az új villanyautók ára – különösen a középkategóriában – még mindig magas, miközben a használt elektromos autók értékvesztése sok helyen az átlagosnál nagyobb. Piaci elemzések szerint a használt EV‑k árának esése növeli a fogyasztók kockázatérzetét a drága új autók megvásárlásakor, emiatt sokan inkább hibrid vagy hagyományos modell mellett döntenek. A finanszírozási költségek emelkedése (magasabb kamatok) szintén fékezi a vásárlási kedvet, különösen a magánvevőknél.
Infrastruktúra‑gondok és hétköznapi félelmek
A bizonytalan töltőinfrastruktúra – a töltőpontok egyenetlen eloszlása, megbízhatósági problémák és a nagyvároson kívüli „fehér foltok” – továbbra is az egyik legfontosabb akadályává vált az elterjedésnek. Több felmérés kimutatta, hogy a vásárlók jelentős része a hatótávolságtól, a töltési időtől és a nyilvános töltők rendelkezésre állásától tart, ezért inkább hibridet vagy takarékos benzines‑dízelt választ addig, amíg nem látja stabilnak az infrastruktúrát. Ez különösen olyan régiókban kritikus, ahol hosszú távú ingázás vagy gyér úthálózati lefedettség jellemző.
Régiók közti eltérő trendek a villanyautó piacon
A globális számok mögött jelentős regionális különbségek húzódnak meg: Kína és néhány európai ország továbbra is a villanyautó‑eladások élén jár, míg más piacok lelassultak vagy megtorpantak. Egyes elemzések szerint Kína már az újautó‑eladások több mint felét elektromos hajtású járművekkel adja, míg az Egyesült Államok jóval alacsonyabb szintről, lassabban zárkózik fel a magasabb költségek és a szabályozási bizonytalanság miatt. Az Európai Unióban az átlagos részesedés közepes, de országonként széttartó: vannak piacok, ahol a következetes támogatási rendszer és a sűrű töltőhálózat gyors átállást hozott, máshol viszont alig indul meg a növekedés.
Hova állnak az autógyártók?
A gyártók többsége már milliárdos nagyságrendű beruházásokat hajtott végre akkumulátorgyárakba, új platformokba és szoftveres fejlesztésekbe, így érzékenyen érinti őket a kereslet lassulása. Egyes vállalatok a tisztán elektromos modellek helyett újra nagyobb hangsúlyt adnak a hibrideknek és plug‑in hibrideknek, mert ezek jobban illeszkednek a jelenlegi árérzékeny, óvatos kereslethez. A piacon így egyszerre jelenik meg túlkínálat bizonyos EV‑szegmensekben és hiány a megfizethető, belépő szintű modellekből.
Lehetséges forgatókönyvek a következő évekre
Független elemzések szerint a villanyautó‑piacot nem összeomlás, hanem inkább átmeneti „józanodás” fenyegeti: a növekedés üteme visszafogottabb lehet, de középtávon továbbra is a penetráció bővülésére számítanak. A kulcskérdés az lesz, hogy a kormányok mennyire küldenek következetes, kiszámítható jelzéseket – támogatásokkal, szabályozással és infrastruktúra‑fejlesztéssel –, illetve hogy a gyártók mennyire tudnak olcsóbb, praktikusabb modelleket kínálni a széles tömegeknek. Ha a politikai akarat gyengül és a vásárlói bizalom sem erősödik, akkor a mostani megtorpanás könnyen tartós lemaradássá válhat egyes régiókban a villanyautózás globális versenyében.
