Még hogy a kabriók nem bírják a telet, a hideget? A Lexus extrém kínzásnak vetette alá az LC Convertible-t, hogy bebizonyítsa: igazi négy évszakos luxusautó – és ehhez még a tetőt sem kell becsukni.
Régen, amikor a nyitható tetőket egyrétegű vászonból varrták, és az esernyőkénél alig szilárdabb vázra rögzítették, a kabriók csak az olyan, szerencsés klímájú vidékeken számítottak négy évszakos járműnek, mint a mediterrán térség vagy a Golf-áramlat mentén fekvő országok, például Nagy-Britannia. Ma már azonban bátran vásárolhatunk kabriót, a megfelelően karban tartott, modern tetők a legkíméletlenebb zimankótól is megóvják az utasokat.
Jó példa erre a Lexus LC Convertible többrétegű fedele, amely tökéletesen távol tartja a zajokat és rezgéseket, helytakarékos kialakítása ellenére kiválóan szigetel a hideg és a meleg ellen, menet közben nem fúvódik fel, és nem dübörög, nyitómechanizmusa pedig az egyik legmasszívabb a piacon. A márka mérnökei semmit nem bíztak a véletlenre: a fejlesztés során 18 ezerszer nyitották és csukták be teljesen – ez napi tíz működtetéssel is ötévnyi használatnak felel meg, vagy még többnek, ha csak a napfényes, csapadékmentes évszakokban használjuk az autót. A szerkezet teherbírását szélcsatornában is vizsgálták, továbbá fagyban és hőségben egyaránt tesztelték.
Egy modern kabrió gyakorlatilag télen is egyenértékű lehet egy kupéval – de mi a helyzet akkor, ha ilyenkor szintén kabrióként szeretnénk használni? Legyen bármilyen valószínűtlen, egy magára valamit is adó autógyártónak fel kell készülnie erre az eshetőségre is. A Lexus mérnökei ezért lenyitották egy LC Convertible tetejét, és leparkolták az autót egy ipari klímakamrában.
A hatalmas tesztlétesítményt rendszerint katonai járművek téltűrésének vizsgálatára használják, de természetesen kisebb gépkocsik fagyasztását is vállalják, egészen mínusz 60 Celsius-fokig. A Lexus beérte egy barátságosabbnak tekinthető mínusz 18 Celsiusszal, és hogy nehezítsék a feladatot, lepermetezték vízzel a kocsit, majd bekapcsolták a hűtőberendezést, és 12 órára magára hagyták az autót.
Másnap – ahogy számítottak rá – egy jégtömbbé fagyott autó várta Paul Swift tesztpilótát, aki nem habozott: beült, és megnyomta az indítógombot. A V8-as szívómotor első próbálkozásra beindult, ami tulajdonképpen nem volt meglepetés. Az már annál inkább, hogy a kijelzők és kapcsolók sem károsodtak a nagy hidegben. Szintén működőképes maradt a kormány- és ülésfűtés, és arra sem kellett sokáig várni, hogy beinduljon a nyaktájra meleg levegőt fúvó rendszer.
A speciálisan hangolt Climate Concierge rendszert szemmel láthatólag felkészítették a hasonló igénybevételekre, mert a motor beindítását követően másodperceken belül érezhető volt a különbség. A kamrából egyenesen a Milbrook-i központ tesztpályájára vezetett Paul útja – a teljesen befagyott szélvédő miatt az első percekben a segítőitől kapott utasításokat követve, vakon irányította az autót –, ahol a még mindig jeges autó pontosan az elvárások szerint viselkedett: egyszerre kényelmesen és sebészi precizitással.
