AutóAddikt Magazin Megmutatjuk Magyarország első Lexus tulajdonosát

Megmutatjuk Magyarország első Lexus tulajdonosát

MEGOSZTÁS

Nem titok: valósággal rabul ejti vevőit a Lexus. Egy magyar ügyfél, István például több mint negyed százada nem tud szabadulni a márka bűvköréből.

Manapság egy harmadik generációs, azaz 2008-ban bemutatott Lexus RX nem okoz csődületet az utcán. Sokat futott (ez ennél a típusnál nem feltétlenül negatívum) példányait 5-5,5 millió forint körüli összegért vásárolhatjuk meg. Pedig mekkora szenzáció volt megjelenésekor: rekord alacsony alaktényező, aktív kanyarstabilizátorok, akár radaros, távolságtartós tempomat mindig éber ráfutásvédelemmel, amit ma persze már egy alacsonyabb kategóriás modellben is megkaphatunk. Hogy most mégis írunk róla, egy dolognak köszönhető: ilyen RX-szel jár az a honfitársunk, aki 1991 óta nem vesz más autót, csak Lexust.

De hogyan jutott bő negyed századdal ezelőtt Lexushoz? Németországból, és jóval olcsóbban, mintha a konkurens német luxusautók közül választott volna. Pedig a döntésében nem is az ár játszotta a legfontosabb szerepet, hanem egy műszaki beállítottságú barát tanácsa, majd a személyes találkozás a német konkurenseknél jóval modernebb autóval. Akkoriban a Lexus kínálata egyetlen modellből, az 1989-ben megjelent LS szedánból állt. Az 1991-ben Németországban vásárolt LS épp egy első gyártási évből származó, tehát 1989-es, két év alatt 90 ezer kilométert futott példány volt – könnyen lehet tehát, hogy a márka első magyarországi vásárlója a legelső gyártású Lexusok egyikét kaparintotta meg. Korábban is volt prémiumautója, német gyártótól, ám kifinomultságával, higgadtságával lenyűgözte őt a Lexus. Első hosszabb útjára még ma, számos újabb Lexus modell-lel megtett több mint egymillió kilométer levezetése után is boldogan, meghatározó élményként emlékezik vissza.

Az első LS más okból is emlékezetes maradt. Nem azért, mert a 4.0 literes, V8-as motor 250 lóerejével és 353 Nm nyomatékával 250 km/h-s végsebességre és 8,5 másodperces 0-100 km/h gyorsulásra volt képes, hanem mert utasvédelmi képességeit élesben volt kénytelen bizonyítani. Egy tavaszi, franciaországi utazásnál jégre futottak vele az autópályán, többszöri megpördülés után a Lexus totálkárosan végezte, de a négytagú család sértetlenül szállt ki belőle. A biztosító által fizetett pénzből pedig egy fiatalabb LS 400-at vásároltak, azt ugyanis már a baleset előtt eldöntötték, hogy az LS-t csakis egy újabb LS válthatja. Ez így ment a továbbiakban is: LS-ből összesen négy példány fordult meg Istvánnál, aki eleinte a klasszikus rend szerint, azaz jellemzően háromévente cserélte autóit.

A hármas szám máshol is visszaköszön. A márka – azon túl, hogy olyan általános benyomást tett az ügyfélre, hogy innentől más szóba sem jöhet, olcsóbb autóból is csak Toyota van a családban – három mély élményt hagyott Istvánban: az első LS után a három további nyilván mindig előrelépés volt, ám mégis meghatározóbbnak bizonyult, amikor a fiatal használtautóként vásárolt LS-eket és az első GS 300-ast egy vadonatúj GS 300 követte. Utóbbit követte az első hibrid Lexus, egy RX 400h. Ettől csupán tízévesen, több mint 300 ezer kilométerrel, még mindig hibátlan állapotban vált meg István, aki állítja: a mai napig ez volt mind közül a kedvenc autója. Nem mintha a mai napig is használt RX450h rossz volna – ezt egyébként az LS-ekben még gyerekként utazó, azóta autóvásárló korba cseperedett fia vette újonnan –, de a 400h érzelmileg közelebb áll Bán úrhoz.

És hogy miért ez a nagy szerelem a márka irányába? Egyetlen szóval megválaszolható a kérdés: megbízhatóság. 25 év, nyolc Lexus modell és több mint egymillió kilométer levezetése után a hibalista feltűnően rövid. A jelenleg használt RX 450h-val mindössze egyetlen érdemi probléma adódott: az elektromos mozgatású csomagtérajtó teleszkópjait kellett cserélni. Az RX 400h esetében a csomagtérajtó zsanérjánál a hegesztés megfáradása miatt kezdett szivárogni a víz; mindkettő gyorsan orvosolható volt. Út közbeni hiba az eddig használt nyolc Lexus közül mindössze egynél jelentkezett: az RX400h-n egyszer két darab gyújtótrafót kellett cserélni. Érdekes, hogy a motor rángatásával jelentkező probléma éppen Németországban jött elő, és még a helyi Lexus-műhelyben sem jöttek rá a hiba okára. Az autót tréleren hozták haza, ezután a monori márkaszerviz tíz perc alatt azonosította a problémát. Ezeken kívül azonban csak a kötelező olaj- és szűrőcserék, valamint nagy ritkán a fékek cseréi adódtak a használt modelleknél.

Több mint egymillió Lexusos kilométer, nyolc autó, mindössze két kisebb problémával – ez tehát a mérlege hazánk első Lexus-tulajdonosának, aki nemcsak élő példája a Lexus mindennél jobb vevőelégedettségi és márkahűség-mutatóinak, de azt személyesen megtapasztalta, hogy mi ennek az oka. A nyolc Lexus közé ugyanis egyszer, egyetlen egyszer beékelődött egy kikacsintás. Az utolsó Lexus LS után vadonatúj Lexusra nem volt pénz, jó minőségű használt pedig éppen nem volt elérhető, így István kényszerűségből más márkát választott.

Utólag már tudja, hogy az eredetileg spórolósabbnak szánt választás végül a legnagyobb árbukást hozta: csak egy évig bírta ugyanis hibamentesen az autó, és ezután rendszertelenül, de mindig adódott kisebb-nagyobb probléma vele.

De a Lexus nemcsak megbízhatóságával és komfortjával, hanem hajtásláncával is rabul ejtette a legelső hazai Lexus-tulajdonost. A két hibrid RX után a hagyományos hajtáslánc már nem alternatíva többé. Míg az első RX-nél főként annak dinamizmusa volt letaglózó, a következő generációs modellnél az nyűgözte le, hogy akár 40 km/h-s tempóig villanyüzemre kapcsolható, hogy városban némán megy, és hogy higgadtan vezetve még autópályán is 8 liter körül marad az étvágya. Mindez szinte felfoghatatlan egy közel 4,8 méteres, 299 lóerős összteljesítményű szabadidőjárműtől, amely impozáns méretei ellenére mégsem hat mozgó gardróbszekrénynek. 1991-ben pontosan ez fogta őt meg a Lexusban: először ennél a márkánál tapasztalta meg, hogy egy luxusautó is lehet viszonylag kecses és könnyed. Igaz, közel harminc éve ez még mást jelentett, mint ma.