Nagy valószínűséggel nem véletlenül esett a választás a spanyol eredetű Cascada szóra akkor, amikor az Opel tervezőmérnökei megfelelően frappáns elnevezést kerestek újdonsült kabrió koncepciójuknak még a, 2013-as debütálás előtt. Nem meglepő módon Opel Cascada teszt következik.

Visszatérve a fentiekre néhány mondat erejéig: a Cascada spanyolul vízesést jelent, s ez máris elég ahhoz, hogy újra lehessen értelmezni, vagy épp átértékeljük a formás és rendkívül dizájnos kabrió által felsorakoztatott, alapvetően vizuális erényeket. Mert ezekből van bőven, persze ez is a dolga a modellnek, mely anno az épp aktuális Genfi Autószalonon fedte fel bájait, s innentől számítható első szériás modellciklusának kezdete – ahogy utaltunk is rá, 2013-ban.

A Cascada az Astra-val azonos padlólemezre épül, mégis inkább azt az érzetet kelti, hogy leginkább az Insignia-val áll szoros rokonságban. Nyilvánvalóan ez leginkább a prémium jellegnek, a szélesebbnek és hosszabbnak ható kocsiszekrény kialakításnak is köszönhető, meg persze annak, hogy a lehajtható, sötét színű tetőelem jelentősen átformálja a bevett tradíciók szerinti kialakítás mikéntjét.

Laikusnak és szakavatottnak egyaránt deja vu-t okozhat a frontrész kialakítása, itt visszaköszönnek az Astra jellegre utaló részletek: a hangsúlyos hűtőmaszk kialakítás, összetéveszthetetlen rajzolattal, keresztül futó krómcsík berakással elengedhetetlen, mindezek mellé a lökhárító alsó felületére gondolt, süllyesztett ködlámpa fészkek némi ezüstös díszítéssel teszik teljessé az összképet. Hab a tortán a másik, alul elhelyezkedő légbeömlő, nyújtott méhkaptár mintázattal, alapvetően a sportos, fiatal lendületet hívatott képviselni e kiegészítő rész.

Kecses formavilág és rendkívül szerethető küllem jellemzi az Opel Cascada-t, úgy, hogy jól kigondolt arányosságot ötvöz a hűvös eleganciával elegyítve, pontosan úgy, ahogyan azt elvárja a célszegmens iránt érdeklődést mutató vásárlóközönség. Melléjük nyilvánvalóan csatlakozhat egyébként bárki, aki a formabontót pedzegető, szépérzéknek mindenképp ildomos alternatívákat keresi a kategória felhozatalából böngészgetve. Az oldalnézet nem meglepő módon e szellemiség jegyében vonzza a tekintet, de arra azért odafigyeltek a kivitelezésnél, hogy ne legyen semmi sem túlzó, tolakodó.

Így alapvetően a törésvonalak játékával egészül ki az egyenesre húzott, párhuzamos idomokkal felvértezett első és hátsó sárvédőelem közti bal és jobb oldali ajtófelület, szolid, a karosszéria színére fújt kilincsekkel, illetve kettős stílusfelosztású oldaltükör burkolatokkal találkozhatunk, mely utóbbiak is remekbeszabottan egészítik ki a látványt. A 19 colos kerekek sem túlgondoltak, a felnik mintázata is harmonikusan illeszkedik, az enyhén sportosra hangolt futómű ellenére ültetett jelleg nem felfedezhető.

…de azért a far a leghangsúlyosabb talán?

Hosszúkásra gondolt lámpatokozás jelenti a far felső felületének meghatározó részegységét, itt ismételten közbeszól a krómcsíkok alkalmazása – újfent deja-vu, ezennel Insignia a célirányosan megjelölt szereplő.

A hátsó fényforrások kialakítása és felosztása futurisztikus, elmaradhatatlan LED csíkkal, dinamizmussal és lendülettel átitatva. A csomagtérfedél felső élén a széthúzott méretekhez képest aprócska féklámpacsík található, míg a Cascada formavilágát egyfajta választóvonalként középen, függőleges irányban kettéosztó törést láthatunk. S ezek mellé elmaradhatatlan a króm kipufogóvég, melyből sajnos csak egyetlen bal oldali van, visszafogott, matt diffúzorszerű környezetben.

Az Opel Cascada felhajtott tetővel és anélkül is rendkívül kellemes látvány, s mi – annak ellenére, hogy már javában beköszöntött a téli időszak – megpróbáltuk kihozni a maximumot az autóból, így egy napsütéses délelőtt a sikerült egy kisebbfajta késő őszi(de csak jellegben) autózást produkálnunk. A benyomások jók lettek annak ellenére, hogy nagyjából 7 fokos külső hőmérsékletet mutatott a visszajelző; a kocsiszekrény kiképzésének és kedvező légellenállási értékének is köszönhetően a külvilág behatásaiból, zajaiból szinte semmit nem érzékeltünk az utaskabinban, még 60 kilométer/órás sebességnél sem.

Jó, túlzás lenne azt állítani, hogy zárt ablakos, felhajtott tetős állapotban pontosan ugyanekkora lenne a komfortérzet, viszont az tény, hogy sem jelentős huzatot, sem pedig mindent elnyomó menetzajt nem érzékeltünk.

Prémiumhatású anyaghasználat: az Opel Cascada kialakítása mesterire sikerült

Ahogyan szívderítő látványt nyújt az, ha a Cascada-t kívülről vizslatjuk, az enteriőr kialakítása sem hagy kívánnivalót maga után. Megszokott sémákból építkezik az elrendezés, a kormánykerék ezüst részletekkel átszőtt, a középkonzol prémiumos hatását szintén e tónus jelenti – az információs LCD panel kissé süllyesztett, viszont ez jelentősen kedvez a fényvisszatükröződések kiküszöbölésében.

Mindez igaz a központi műszeregység elhelyezésére is, még bántóan erőteljes ellenfényben is tökéletesen olvasható minden fontos információ. A középkonzol kezelőszervei zsúfoltnak hatnak (ezen sikerült változtatni az új, facelift-es Insignia-nál, ennek kapcsán is hamarosan érkezik tesztünk), ugyanakkor minden kézre esik és megszokható, utóbbi viszonylag rövid idő elteltével.

A hatfokozatú automataváltó karja könnyen kapcsolható, jól illeszkedik a tenyérbe, ráadásul a különösebb nyújtózást az elektromosan működtethető, hozzávetőlegesen 20 másodperc alatt nyitható-csukható tető gombja is e felületről érhető el, mellette az elektronikus kézifékgombbal. Az utasok biztonságát, illetve a menettulajdonságok optimalizálását számos felügyelő segéd- és asszisztensrendszer végzi el, bár fontos kiemelni azt, hogy a Cascada – mind dízel, mind benzines erőforrással – nem a sportosra hangolt autózásról szól, sokkal inkább a „cruising”, az önfeledt, zenehallgatós, tájban gyönyörködő élményautózás a preferált.

Van Sport és Tour mód is, előbbi a rövidebb, ám nyomatékosabb váltóáttételezést, érzékenyebb gázreakciókat helyezi előtérbe, míg az utóbbi inkább a stabilitásra, masszívabb vezetési környezetre koncentrál (például havas, csúszós útviszonyok).
Konkrétan négy személy szállítására lehet csatasorba állítani a 2013-as Opel Insignia-t, a hátsó férőhely így pont alkalmas arra, hogy kettő utast kiszolgáljon maradéktalalnul.

A kaszni kialakításából adódóan a hátsó traktus leszűkül, az oldallemezek és kialakítás vastagabbak, viszont a lábtér elegendő még közepesen hátratolt ülésekkel is, itt szerepet játszik a 2700 milliméteres tengelytáv. Az ülőfelületek itt átlagosak, a bőrkárpitozás kissé csúszós, viszont a süllyesztett részek fogják az utazókat, oldaltartás itt a karosszéria két, jobb és baloldali könyöklőit jelentik elsősorban.

Az első üléseknél jobb a helyzet, a süllyesztett ülőlapok itt is megtalálhatóak, viszont a háttámlák is némi sportos profillal domborítanak, viszont ez nem jelenti azt, hogy szűkek, keskenyek lennének. A biztonsági övek elhelyezkedése a kocsiszekrény oldalában történik, a hozzáférés kényelmes, ezek könnyed használata-elérése sem jelent plusz nyújtózást.

Kulturált, 1.6-os benzines: ha kell, odacsap azért

Jelenleg, ha automataváltóval keressük az Opel Cascada-t, egyetlen lehetőségünk van, méghozzá a 1.6 literes, 6000-es percenkénti fordulatszámon 170 lóerőt mozgósító turbótöltött négyhengeres benzinessel, amely nem utolsó sorban Szentgotthárd remeke. A maximális forgatónyomaték 260 Newtonméter a gyártó adatai szerint, ezt már 1650-nél tudja a hajtáslánc, ami benzines tekintetben kellemesnek titulálható.

Erőteljesnek, dinamikusnak hat az 1.6-os aggregát, az 1633 kilogramm üres tömegű kasznit viszonylag jól is mozgatja – ehhez azonban javallott Sport módozatba küldeni a rendszert. Természetesen Normal, vagy Tour üzemmódban is jók a benyomások, a hajtáshoz társított hatfokozatú bolygóműves automata remekbeszabottan teszi dolgát. A fel- és visszaváltások a helyükön vannak, nincsenek sírós, végletekig pörgő tartományok, ha gyorsítani akarunk, akkor gyorsítunk is; ha inkább visszafogottan manőverezünk, akkor kulturáltabb az előadásforma.

Ha preferáljuk a költségkímélő üzemeltetést

Gazdaságosan is használható az Opel Cascada, ha épp felhajtott tetőszerkezettel, országúton közlekedünk, 90 kilométer/órás tempóval; így akár 5.5 literes átlagot is kihozhatunk 100 kilométerre átlagolva, 1800 körüli percenkénti fordulatszámon.

Autópályán haladva sem rugaszkodnak el az értékek, itt 2450-es fordulaton 7.3-9.1 liter/100 kilométeres átlagot rögzítettünk, a menetzaj jelentősen megnövekedett, viszont a tető illesztések felől nem érzékeltünk huzatot, átfúvást, vagy akár zörgést, nyikorgást. Az elöl MacPherson, hátul csatolt összlengőkaros felfüggesztésű futómű csendes maradt, a 23.5 centiméter szélességű gumik futófelületének köszönhetően volt érzékelhető csak a sebességgel arányosan növekedő háttérzaj.

Vezethetőség, kezelhetőség: csillagos ötös

Stabilitás, kissé keményre hangolt rugózás jellemzi az első szériás Opel Cascada viselkedését menet közben, legalábbis ami a futómű gyakorlati tulajdonságait illeti, a 19-es kerekeknek is köszönhetően az úthibák kisimítása nem az erőssége, de egyáltalán nem hajlik szélsőségesbe a közlekedés még rosszabb úton sem. A kormányzás kifinomult, a vezethetőség példás, az autó kanyarokban is megtartja masszív mivoltát, a sportosra hangolásnak köszönhetően az utasokat fixen tartják az ülések elöl, hátul nem árt figyelni ilyen helyzetekben.

Aki szerette a korábbi Astra kabriókat (Astra F – Bertone dizájn, Astra G), az egészen biztosan imádni fogja a teljesen-részben új megközelítésű Opel Cascada-t. Természetesen olyanok is felkapják majd a fejüket, akik hosszabb, rövidebb ideje keresgélnek a szegmensben hasonló lehetőségek után, s most végre megtalálhatják azt az autót, vagy inkább azt a karosszériatípust, melyre régóta ácsingóznak. S ha mindehhez hozzávesszük az Opel megbízhatóságára vonatkozó tételeket, a tetszetős külső és belső normatívákat, mindent kielégítő teljesítményt, akkor talán nem is érdemes tovább vacillálni.

Szolidabbnak tekinthetjük az árazást, kategóriájában optimális

Valószínűsíthetően az árképzés sem fog gátat szabni elképzeléseinknek, ugyanis a belépő szintet jelentő, Cabriolet felszereltségű Cascada 1.4 literes, turbótöltött, 120 lóerős benzinmotorral, 6 fokozatú kéziváltóval 7 360 000 forintért vásárolható meg.

A benzines paletta csúcsát – legalábbis a teljesítményt tekintve – a szintén hazai gyártású, 1.6 literes, 200 lóerős benzinmotorral, 6 fokozatú manuális váltóval szerelt verzió jelenti, Cosmo csomagban az ellenérték itt 8 610 000 forint. A cikkben szereplő modell egyébként a legdrágább jelenleg – megdobja az árazást az automataváltó – 8 760 000 forint.

2016 Opel Cascada 1.6 Turbo AUT specifikációk

Motor

Motortípus: négyhengeres turbótöltött benzinmotor

Lökettérfogat: 1598 cm³

Maximális teljesítmény: 170 LE @ 6000 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 260 Nm @ 1650 ford./perc

Erőátvitel: elsőkerékhajtás, hatfokozatú automataváltóval

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 4696 mm

Szélesség: 1839 mm

Magasság: 1443 mm

Tengelytáv: 2696 mm

Első gumik mérete: 235/45 R19

Hátsó gumik mérete: 235/45 R19

Tömeg, üresen: 1633 kg

Megengedett össztömeg: 2135 kg

Csomagtér kapacitása: 280-350 liter

Üzemanyagtartály mérete: 56 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 217 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 9.9 s (gyári mérés), 9.2 s (saját mérés)

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 8.9 l/100 km

Országúti: 5.5 l/100 km

Vegyes: 7.0 l/100 km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 9.5 l/100 km

Országúti: 6.1 l/100 km

Vegyes: 7.3 l/100km

CO₂ kibocsátás: 172 g/km

Bővebb információ az Opel hazai importőrének honlapján, IDE kattintva.

Még több fotó: AutóAddikt Facebook oldal