Takumi kézművesség az új Lexus LC tökéletes kidolgozottságáért
Tadao Mori vezető formatervező és Koji Sato főmérnök elmondták, a tökéletes minőségű kézművesség japán hagyománya hogyan emelte új, magasabb szintre a fényűzést és a részletekbe menő, gondos kidolgozást az új Lexus LC modellben.
Lexus Europe: A Lexus Takumi kézműves mestereinek precíziós kézügyessége és szakértelme legendás eleme annak a kiemelkedő luxusnak, ami a Lexus modelleket megkülönbözteti a kategóriatársaiktól. Az új Lexus LC esetében hol találkozhatunk munkájuk eredményével?
Tadao Mori: „Én az Alcantara kárpitozás semmihez sem fogható minőségét említeném, ami egyszerre teremt sportos, mégis fényűző hangulatot az LC utasterében. A beltérben sehol nem találni szabadon műanyag felületet, szinte mindent kárpittal burkoltunk.
Emellett különösen kedves számomra a kreatív öltéskezelés, valamint az ülés szövetének parányi perforációi; a kormánykerék pedig valóságos műremek.”
Lexus Europe: Mitől olyan különleges a kormánykerék?
Koji Sato: „A kormány egy Takumi mester segítségével nyerte el maradéktalanul tökéletes formáját. A mester hosszasan vezette az autót, újra és újra megvizsgálva a részleteket, és a kontúrokat folyamatosan tökéletesítve végül eljutott ahhoz az elliptikus keresztmetszethez, amely nagy oldalgyorsulással járó kanyarvétel során is szorosan illeszkedik a vezető kezébe.”
Tadao Mori: „Ezt követően a Takumi mesterpilóta készített egy elképesztően összetett keresztmetszeti ábrát, amelyen a kerék minden szegmense más és más profilt kapott. Ahogy mondtam, lenyűgöző alkotás.”
Koji Sato: „Hasonlóan intenzív folyamat során tökéletesítették a sebességváltó fülek formáját, illetve elhelyezkedését. A Takumi pilótának semmi más feladata nincs, mint segíteni az LC kupé fejlesztését. Folyamatosan apró módosításokkal tökéletesíti a projektet. Ez a folyamat egészen a sorozatgyártás beindításának pillanatáig tart.”
Lexus Europe: Hogyan tudták hasznosítani az LFA modellhez kidolgozott kézműves folyamatokat és fogásokat?
Koji Sato: „Az LC a Motomachi üzemben készül majd, ugyanott, ahol annak idején az LFA is. Az abban a projektben részt vevő Takumi mesterek közül néhányan most kizárólag az új kupéval foglalkoznak. Így aztán lehetőségünk nyílt kiaknázni az általuk felhalmozott tudást és tapasztalatot, például a szénszálas alkatrészek, a bőrkárpitok vagy a végső kézi kidolgozás terén.”
Bár az Opel Corsa OPC jelentős sportfutóművet kapott a kaszni alá, mégsem látszik ez kifejezetten, a 18 colos speciális, 2 színárnyalatú OPC alumíniumfelnik pedig igencsak vonzzák a tekintetet. Külön öröm, hogy a jelenlegi koncepció nem ötajtós, ahogyan azt mára sok márka kiemelten alkalmazza a formatervnél; lehet, konzervatív a meglátás, de egy igazi sportosra csiszolt alternatíva legyen hagyományörzően háromajtós, mint korábban is. Mondjuk az Opel egyelőre tartja a megszokottat, bár kíváncsiak leszünk, hogy a (remélhetően) hamarosan érkező Opel Astra OPC is megmarad olyannak, mint elődje volt, legalábbis a küllemet beleértve.
Családi szállításra egyértelműen korlátozottak az Opel Corsa OPC lehetőségei, de ezt felesleges is pedzegetni, hiszen aki ilyen autót vásárol, az vagy másodiknak, harmadiknak veszi, vagy egyedülálló, vagy „csak” párkapcsolatban él, gyerkőcök nélkül. Ki tudja, igazából nem lehet beskatulyázni az Opel Corsa OPC-t ilyen tekintetben sem, elég az hozzá, hogy kell jó nagy adag sportos identitás ahhoz, hogy birtokba vegyük. Vagy netán egy közeli versenypálya megléte sem hátrány.
Ezt gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy alapvetően minden sebességfokozat briliánsan kiautózható, bár a váltóval ildomos játszani annak érdekében, hogy mindig a nyomatéggörbe optimális tartományában tartsuk a fordulatszámot. Ez olyan 3500 környékén van meg, az 1.6 literes turbómotort tehát jó pörgetni, cserébe hálás teljesítményleadásra számíthatunk. A feljebb említett 245 Newtonméteres nyomaték egyébként kitolható egészen 280 Nm-ig, túltöltéssel, ilyenkor az 1223 kilogramm önsúlyú Opel Corsa OPC saját erőkorlátait meghazudtolva lő ki az ívből.
Már-már hiányérzetünk lett volna, ha az új Opel Corsa OPC nem mutatott volna fel legalább olyan jellegű stabilitást, mint elődje. Nem beszélve a kibillenthetetlen Nürburgring Edition-ről, ott lenyűgöző kanyarvételezés volt az ismérv – nem látszott ez másként az Opel Corsa OPC tesztautónál sem. Bár a rosszabb minőségű útburkolat nem fekszik neki annyira (lásd például az 51-es út Solt előtti szakasza), ilyenkor ki lehet hozni a sodrából, ami mindösszesen kemény, ideges pattogást jelent alapvetően a hátsó szekcióból. Ugyanakkor sima, letisztult útfelületen ennél az autónál kevés stabilabbat lehet felfedezni kategórián belül, szinte semmi alulkormányozottság nem érezhető akkor sem, ha merészebb sebességtartományban próbáljuk sikerrel bevenni a kiszemelt kanyart.
