Világkörüli utazás, Ford T-modellel
Körbeautózni a világot nem mindennapi teljesítmény, egy 100 éves Ford T-modellel pedig elképesztő kihívás – márpedig a holland Dirk és Trudi Regter pontosan ezt tették.
A Regter házaspár 2012 nyarán vágott neki a hihetetlen utazásnak, amelynek első, 22.000 kilométeres szakasza szülővárosuktól, a hollandiai Edamtól egészen a dél-afrikai Fokvárosig tartott, és 180 napos autózást jelentett.
2013-ban a pár már az USA és Kanada útjain robogott, és újabb 180 nap alatt 22 államot keresztezve mintegy 28.000 kilométert tettek meg. És ha ez még nem lett volna elég, 2014-ben újabb 26.000 kilométeres utazásra vállalkoztak, 180 nap alatt szelve át a dél-amerikai kontinenst.
A kalandkedvelő házaspár összesen majdnem 80.000 kilométert autózott, s útjuk során számos olyan rendezvényen vettek részt támogatóként, amelyeket a gyermekek SOS-segélyszervezete, a Children’s Villages szervezett.
Most azt tervezik, hogy 2016-ban és 2017-ben Új-Zélandon, Ausztrálián, Indonézián és Indián át folytatják utazásukat, majd a Himaláján átkelve Kínán, Mongólián és Közép-Európán keresztül térnek haza Hollandiába.
Az autó, amely meghódította a világot
Nem kis elszántság kell ahhoz, hogy valaki egy 100 éves Ford T-modellel vágjon neki a világ körüli útnak, de ez az öreg autó meglehetősen robusztus konstrukció, ráadásul annyira egyszerű a felépítése, hogy rendkívül könnyű megjavítani, ha valami elromolna benne.
Dirk és Trudi Regter (mindketten nyugdíjasok) 1997-ben vásárolták meg 1915-ös Ford T-modelljüket. Dirknek korábban is volt már egy 1923-as T-modellje és egy 1928-as A-modellje; az oldtimer Fordok iránti rajongását apjától és nagyapjától örökölte.
1908 és 1927 között a Ford 15.000.000 T-modellt adott el. A gyártás Amerikában kezdődött, de hamarosan az egész világra kiterjedt, így sorra nyíltak az összeszerelő üzemek Dániában, Németországban, Írországban, Spanyolországban és Nagy-Britanniában. A Ford T-modell szó szerint az egész világot kerekekre ültette, és az emberek hatalmas tömegei számára tette lehetővé a megfizethető mobilitást, hiszen az autó olcsó volt és megbízható, ráadásul a szabványos, csereszabatos alkatrészeknek köszönhetően nagyon könnyű volt javítani és karbantartani.
“Afrikában egy helyi kovácsműhelyben hegesztették meg a törött első kereket” – mesélte Dirk. “Szerencsére meglehetősen jártas vagyok a javításban, és egy ilyen hosszú útra a csavarhúzó és a kalapács mellett mindig viszek magammal némi ragasztószalagot és rögzítőhevedereket is.”
A Regter házaspár Ford T-modelljét egy 3,0 literes benzinmotor hajtja, s az autó ma is ugyanolyan felszereltséggel fut, mint amikor 1915-ben legördült a szerelőszalagról; az egyetlen különbség csupán az, hogy a faküllős kerekekre nagyobb gumiabroncsok kerültek, mert az autó így lágyabban rugózik, ez pedig kényelmesebb a hosszú utakon. Egy gumigarnitúra körülbelül 15.000 kilométert bír a normál utakon – csakhogy a holland pár számtalan kilométert autózott Afrika és Dél-Amerika szinte járhatatlan földútjain és ösvényein.
“Dél-Afrika és Botswana határvidékén találkoztunk egy farmerrel, akinek még állt egy régi T-modell a fészerében. Leszerelte róla a gumikat, és nekünk ajándékozta, hogy tovább tudjunk menni” – emlékszik vissza Dirk.
És hogy mi volt az utazás csúcspontja?
“Az 1-es számú főút Los Angeles és San Francisco között gyönyörű volt: meredek lejtők, mély szakadékok, s az egyik oldalon a hegyek, a mások oldalon pedig az óceán. Lélegzetelállító élmény!”
Ebből adódóan leginkább olyan autókat választunk ki, amelyek családi szállításra alkalmasak véleményünk szerint, tehát nem okozhat elvileg gondot az, ha alkalomadtán több ezer kilométer megtételére kerül sor – no de térjünk rá a lényegre! Az Opel Vivaro Tour 1.6 TwinTurbo CDTI modellnél talán nincs is alkalmasabb az utaztatásra, ez látatlanban is egyértelmű. Tavaly az Opel Astra K bemutatójára pontosan ezzel az L1H1 verziójú kisbusszal utaztunk Pozsonyig, hatan, így valójában szellős volt a férőhely. Igaz, nyolc fős a kialakítás, de meglehet, úgy már azért szűkösebb a szituáció; de nem gondoljuk, hogy a kiépítés nem birkózna meg ezzel is kompromisszumok nélkül.
Ismerjhetjük már egy korábbi tesztünkből az új Opel Vivaro formavilágát, igaz, akkor egy dobozos verziót vettünk górcső alá. Nos, az alapkoncepció vajmi keveset változott nyilván, a hangsúlyos orr-rész követi az Opel jelenlegi stílusegyüttesét, valamint a tesztautó a legmagasabb felszereltségi csomagnak megfelelően számos prémium hatású részletet kapott. Krómberakások díszítik ebből adódóan a hűtőmaszkot, annak érdekében, hogy az összkép teljesen komplex legyen.
Korábbi hasonló utazásunknál egy másik márka hasonló jellegű modellje 112 kilométer/órás tempónál feladta kiváltságait, és nem volt hajlandó többet beáldozni a dinamikusabb haladás oltárán. Mindez még Magyarországon, az M1-es pályán jelentkezett máris, miután elhagytuk Budaörs térségét – gondoltunk mindenre, volt tempomat, és egyéb restrikciós ötletünk. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve kikapcsoltuk a takarékos módot, s lőn csoda: máris megugrott a fordulatszámmérő mutatója, s a sebesség is elkezdett növekedni.
Mindezt alapvetően azért írjuk, mert ahhoz, hogy fentiek megvalósulhattak, egy olyan utazóeszközre volt szükség, amely nyújtani tudta azt a komfortot végig, több ezer kilométeren keresztül, mint az Opel Vivaro Tour 1.6 TwinTurbo CDTI. Nincs apelláta: ha családi egyterűre vágyunk, legyen az egy kisbusz, akkor biztos, hogy nem ér minket semmiféle meglepetés. Lábtér, térdtér, válltér, fejtér – mindenből Pazar a kínálat, s annak ellenére, hogy a tesztelt Opel Vivaro Tour 1.6 TwinTurbo CDTI példának okáért 4998 milliméter hosszú, 1956 milliméter széles, valamint 1956 milliméter magasságú kasznival rendelkezik, könnyed manőverezést engedett szinte bármilyen forgalmi helyzetben.
Hatsebességes manuális sebességváltójának köszönhetően az Opel Vivaro Tour 1.6 TwinTurbo CDTI autópályán sem jön zavarba, erőtartalék folyamatosan érezhető, 130 kilométer/óránál 2500-at forog a főtengely percenként. Németországban egészen 170 kilométer/óráig merészkedtünk, ez még az a tartomány volt, ahol nem éreztünk erőlködést vagy instabilitást, viszont az oldalszél-lökések egyre erőteljesebbé váltak – hiba, no, csak majd’ 2 méteres magassággal lett felruházva az autó.
