Egy Bugatti Veyron önmagában is az autóipar egyik legkülönlegesebb alkotása, de a Mansory számára még ez sem volt elég. A német tuningcég a Veyronból megalkotta a Linea Vincerò sorozatot, majd erre is rátett egy lapáttal: megszületett a Vincerò d’Oro, egy elképesztően látványos, aranyszínű részletekkel és speciális karbonnal felépített hiperautó. A d’Oro kivitel különlegességét azonban nem pusztán a megjelenése adja: ebből a konfigurációból mindössze egyetlen példány készült.
Amikor egy Bugatti Veyron sem elég exkluzív
A Bugatti Veyron 16.4 már gyári állapotában is a 2000-es évek egyik technológiai csúcsteljesítménye volt. Nyolcliteres, négy turbófeltöltővel lélegeztetett W16-os motorja 1001 lóerőt produkált, és olyan teljesítményt kínált, amely az autó 2005-ös megjelenésekor szinte felfoghatatlannak számított.
A Mansory azonban éppen az ilyen autókról ismert: olyan modellekhez is hozzányúl, amelyekről más tuningcégek valószínűleg úgy gondolják, hogy jobb őket békén hagyni.
A Veyronból így született meg a Linea Vincerò.
A név sem véletlen. A „Vincerò” – vagyis nagyjából „győzni fogok” – Puccini Turandot című operájának legendás Nessun dorma áriájára utal. Az elnevezés tökéletesen passzolt ahhoz az autóhoz, amely már alapjaiban is a mérnöki túlzás egyik leglátványosabb megtestesítője volt.
1109 lóerőig húzták fel a W16-ost
A Mansory nem elégedett meg a külső átalakításával.
A Veyron 8,0 literes, négyturbós W16-os motorjához is hozzányúltak. A módosított levegőellátásnak, a továbbfejlesztett hűtésnek és az optimalizált kipufogórendszernek köszönhetően a teljesítmény az eredeti 1001 lóerőről körülbelül 1109 lóerőre emelkedett.
A maximális forgatónyomaték elérte az elképesztő 1310 Nm-t.
Mindez különösen annak fényében érdekes, hogy a Veyron már gyári állapotában sem éppen teljesítményhiánnyal küzdött. A Mansory célja tehát sokkal inkább az volt, hogy létrehozza a világ egyik legexkluzívabb Veyronját.
Karbon minden mennyiségben
A Linea Vincerò karosszériája jelentősen eltért a hagyományos Veyronétól.
A Mansory módosította az első sárvédőket, a motorháztetőt és az első lökhárítót, miközben egyedi oldalsó elemekkel, nagyobb légnyílásokkal és új hátsó diffúzorral egészítette ki az autót.
Az átalakítás egyik központi eleme természetesen a karbon volt.
A Vincerò számos új karosszériaeleme nagy szilárdságú szénszálas kompozitból készült. Az első részen pedig megjelent a modell egyik legismertebb ismertetőjegye: a hűtőrácsba integrált, stilizált V motívum.
A modernizált első részt LED-es nappali menetfények egészítették ki.
Aztán jött a Vincerò d’Oro
Ha a Linea Vincerò önmagában nem lett volna eléggé feltűnő, a Mansory elkészítette annak még különlegesebb változatát, a Linea Vincerò d’Oro modellt.
Az „Oro” természetesen aranyat jelent – és az autó megjelenését látva nem nehéz megérteni az elnevezést.
A fekete karbon karosszériát látványos aranyszínű részletekkel kombinálták. Aranyhatású elemek jelentek meg többek között a felniken, a hűtőrácson, a külső tükrökön, az ajtókilincseken és számos apró karosszériarészleten.
Még a fényszórómosók környéke és a nappali menetfények kerete is megkapta a jellegzetes d’Oro kezelést.
Nem egyszerűen aranyszínű karbon
A Vincerò d’Oro egyik legérdekesebb technikai részlete a különleges karbonanyag.
A Mansory olyan szénszálas szövetet alkalmazott, amelybe fémszálakat építettek. Ettől a felület különleges, fémesen csillogó karaktert kapott, amely fényviszonyoktól függően egészen eltérően mutat.
Ez sokkal kifinomultabb megoldás annál, mintha egyszerűen aranyszínűre festették volna a karbon alkatrészeket.
A fekete szénszál és a fémesen csillogó részletek kombinációja tette igazán felismerhetővé a d’Oro változatot.
Az utastérben sem ismerték a visszafogottság fogalmát
Az utastér ugyanazt a filozófiát követte, mint a karosszéria.
A Mansory fehér bőrt, karbonbetéteket és aranyszínű részleteket kombinált egymással. Átalakították az üléseket, a középkonzolt, az ajtókárpitokat és számos kisebb belső elemet is.
A végeredmény mai szemmel is rendkívül látványos.
Visszafogottnak biztosan nem nevezhető, de valószínűleg nem is ez volt a cél. A Vincerò d’Oro arra készült, hogy még egy hagyományos Veyron mellett állva is azonnal magára vonja a figyelmet.
A lényeg: ebből tényleg csak egy van
A Vincerò történetével kapcsolatban könnyű összekeverni a különböző autókat.
A Mansory ugyanis több Veyron-átalakítást készített, és maga a Linea Vincerò program sem feltétlenül egyetlen autót jelentett.
A Vincerò d’Oro azonban egyedi konfigurációként készült, és a korabeli beszámolók szerint ebből a kivitelből mindössze egyetlen példány létezik.
Ez teszi igazán különlegessé.
Nem egy húsz-, tíz- vagy akár háromdarabos limitált szériáról beszélünk, hanem egy olyan Veyronról, amelynek nincs teljesen azonos testvére.
Mennyibe került?
Egy ilyen autónál már maga az ár fogalma is kissé relatív.
A korabeli információk szerint egy Veyron ára akkoriban nagyjából 1,8 millió dollár körül mozgott, miközben a Mansory Vincerò átalakítása további mintegy 700 ezer dollárt jelenthetett.
Így egy teljes Vincerò ára hozzávetőleg 2,5 millió dolláros nagyságrendet képviselhetett már a 2000-es évek végén.
A d’Oro esetében azonban a valódi értéket ma már nem egyszerűen az alkatrészek vagy az eredeti vételár határozza meg.
Egy one-off Bugatti-Mansory esetében a ritkaság, az előélet, az állapot és a gyűjtői kereslet sokkal fontosabb tényező.
A Veyron eleve történelmi jelentőségű
A Vincerò d’Oro értékét tovább növeli, hogy az alapjául szolgáló Veyron mára önmagában is modern klasszikussá vált.
A Veyron nem egyszerűen egy rendkívül gyors autó volt. A Volkswagen-csoport és a Bugatti olyan mérnöki demonstrációként fejlesztette, amelynek létrehozásakor a költséghatékonyság messze nem számított elsődleges szempontnak.
W16-os motor.
Négy turbófeltöltő.
Összkerékhajtás.
1000 lóerő feletti teljesítmény.
400 km/h feletti végsebesség.
Mindez egy olyan közúti autóban, amelyben légkondicionáló, bőrkárpit és luxusfelszereltség várta az utasokat.
A Veyron alapjaiban változtatta meg azt, amit a közúti szupersportautókról gondoltunk.
Mansoryból is a szélsőségesebb fajta
A Mansory azóta még vadabb autókat is készített. Ferrari, Lamborghini, Rolls-Royce, Bentley, Mercedes-AMG, Porsche és természetesen újabb Bugatti modellek is átestek már a cég kezelésén.
A Vincerò d’Oro mégis különleges helyet foglal el közöttük.
Egyrészt azért, mert a Veyron korszakából származik, amikor az 1000 lóerő még egészen más jelentéssel bírt, mint napjainkban.
Másrészt azért, mert az autó a Mansory későbbi formanyelvének számos elemét már jóval korábban megmutatta: rengeteg látható karbon, különleges anyagok, merész színkombinációk és mindenekelőtt extrém exkluzivitás.
Egy autó, amelyből nem jön szembe még egy
A hiperautók világában gyakran találkozunk a „ritka” kifejezéssel. Egy 500 darabos modell ritka. Egy 50 darabos széria még ritkább. Egy tízpéldányos különkiadás pedig már gyűjtői szempontból egészen más kategória.
A Vincerò d’Oro azonban még ezen a skálán is különleges.
Egyetlen autó.
Pontosan ez az a fajta exkluzivitás, amelyet még korlátlan anyagi lehetőségekkel sem lehet egyszerűen megrendelni a konfigurátorban.
Lehet vitatkozni azon, hogy szebb lett-e a Mansory kezei között a Veyron. Az aranyszínű részletek, a rengeteg karbon és a látványos utastér biztosan nem mindenkinek tetszik.
De valószínűleg nem is ez a lényeg.
A Mansory Vincerò d’Oro nem azért született, hogy mindenkinek tetsszen. Azért született, hogy ne legyen belőle még egy.
