Sokadjára fogtuk tesztre a Ford Ranger-t: a hazánkban (is) méltán népszerű pickup legutóbbi, úgy másfél évvel ezelőtti nagy megújulása óta ha lehet, még többet finomítottak a külcsínen és a belbecsen is egyaránt. Aranyszabály: a legnagyobb, 3.2-es sorötös gázolajossal a legjobb. Wildtrak teszt.
A Ford Ranger kétségkívül modellciklusa végén jár, ennek ellenére még mindig tud újat mutatni. Ha eleve nem nézzük a szembeötlő, illusztris külső stílusjegyeket, máris megfogja használóját a robosztus, nyers erő jelenléte, a kimagasló biztonságérzet, s persze a magasra helyezett üléspozíció sem utolsó.
Nemrégiben terepre vittük a Ford Ranger-t egy belevaló sajtótúra keretein belül, homokbányában, kavicsbányában vallott a 4×4 hajtás – kapcsolódó cikkünket itt olvasható.
Újra nekifutottunk azért a terepezésnek, Buda lankáinak sűrűjében vesztünk el ezúttal, s meg kell mondjuk, újfent csalódásmentesen zártuk a teszthetet.
Újra terepre fel!
A Budai hegység zegzúgos szerpentinekkel megspékelt erdőterületét irányoztuk be, fokozott figyelmmel arra vonatkozólag, hogy a szigorúan kijelölt (és nem lezárt) útjait használjuk csak. Ugyanakkor a teljesen elszigetelt részek sorompóval védettek, tehát nem túl szimpla feladat fellelni a lehetőségeket, mi azonban úgy fél óra alatt megtaláltuk a megfelelő útvonalat.
Figyelembe kell venni, hogy a tesztelésre átvett Ford Ranger-t nem terepgumikkal szerelték fel, ennek ellenére a hegymászás meglepően jól sikerült, úgy tűnt, az elöl dupla háromszöglengőkaros, hátul merev laprugós felfüggesztés direkt terepes felhasználásra lett megálmodva. Talán azért tűnik elsősorban kirívónak ez a tálalás, mivel számtalan álterepjáró létezik, mondjuk egyre kevesebb esetben – hála az égnek, mégis jóleső érzés olyan autóban ülni olyan körülmények közt, amely ténylegesen eleget tesz az elvárásoknak.
Gyönyörűen tette a dolgát a felező is, Low Range módban több ízben hasznos segítséget nyújtott; a saras, kátyús, és kimondottan süppedős talajrészleteknél bár néhány ízben kipörgött valamelyik kerék a négy közül, minden esetben erőlködés nélkül ásta ki magát az 5359 milliméter hosszú, 1850 milliméter széles, 1815 milliméter magas, és 2083 kilogramm száraz súlyú monstrum. Nyilvánvaló, hogy a hátsó híd terhelésével a komfortérzet is növekszik – persze nyílt országúton, vagy bármilyen betonúton, tekintélyes, 1 tonnát meghaladó (1052 kilogramm) hasznos terheléssel, és 3500 kilogramm vontathatósággal is fel lett ruházva a kék ovál pickupja. Igaz, a 2.2-es TDCi-vel szerelt változat plusz 100 kilogrammal pakolható, de ez véleményünk szerint teljes mértékben elenyésző.
Némi facelifttel az igazi
Vessünk egy pillantást a külcsínre! Korábbi tesztünk megjelenése óta nem sokban változott a Wildtrak csomag megjelenése, jellemző módon a front lámpatestei a kaszni méretarányaihoz képest kicsinek tűnhetnek, a hűtőmaszk három bordás beömlőjével idilli egységet alkotnak. A vaskosnak tűnő lökhárítóelem gyakorlatban visszafogottságra int, ugyanis a színre fújt elem hajlamos a karcolódásra, enyhébb-erősebb sérülésekre, védőburkolat (fólia) híján – mindenképp javallott egy opcionálisan beszerezhető gallytörőrács felapplikálása, ugyanis túl azon, hogy esztétikailag sem utolsó, rengeteg plusz védelmet nyújthat. Főként, ha a Ranger-tulaj előszeretettel használja járművét terepen.
A sárvédőívek hatalmasak, annyira, hogy a 18 colos kerekek elvesznek a kerékjárati ívekben, ráadásként sokat dob az összképen az emelt futómű is.
Az oldalfellépők hasznosak lehetnek, bár gyakorlatban inkább akadályoznak, mintsem segítenek, erősebb sárszennyeződésnél például a ki- és beszállást nehezítik, óvatosnak kell lenni, hogy ne koszoljuk össze magunkat. Nyilván egy nomád betekintésű út során az ember értékrendje változik, vagy ha úgy tetszik, negatív irányt vesz, de ha például egy üzleti tárgyalásra igyekszünk nagy elánnal, netalán-tán bokáig érő sáron keresztül, akkor bizony nem mindegy, hogyan mászunk ki a dupla utaskabinból. Bár nyilvánvalóan ez nem jellemző, de hátha mégis.
Minden földi jóval felvértezett beltér
Double cab, tehát ahogyan említettük az imént, dupla utasfülkét a Ranger Wildtrak. 3220 milliméter tengelytávja gigászi, ennek megfelelően a beltér tágas, a lábtér fejedelmi, csakúgy mint a komfortfaktor.
Amolyan prémiumautós érzetet sugall, amint elfoglaljuk a vezetőállásban, vagy épp a hátsó üléssoron helyünket, a felhasznált anyagok minősége kiváló, bár nincsenek vajbőr megoldások – egységesen minden masszív, robosztus hatást kelt.
A cockpit kialakítása követi a jelenlegi egységesnek mondható Ford-trendet, ugyanakkor a haszonjárműves érzet jelen van, akár a kormánykerék fogását, akár a hatsebességes manuális kéziváltó karjának fogását nézzük. A központi műszeregység jól kialakított fészekben kelleti magát, az analóg számlapok jól, tisztán láthatók és olvashatók le, ellenfényben is. A kormányküllőkre gondolt kezelőszervek gombjai hüvelykujjal jól kezelhetők, minden alapfunkció szokás szerint innen érhető el, a középkonzol infotainment kijelzője mondhatni tradicionálisan monokróm és apró, de a lényeg látható, kivehető és leolvasható. A keringetés és klíma gombsora nincsen túlkomplikálva, csakúgy, mint a kardánalagút felületére helyezett hajtáslánc üzemmód kapcsoló elérése, vagy épp a kézifékkar ergonómiája is remek.
Kényelem tehát van, több is, mint amennyit egy kisteherautótól elvárnánk; az ülések szinte fotelméretűek, az ülő- és hátlapok jól méretezettek, az ülő- és hátfelületek nem csúsznak, látszólag jól ellenállnak a folyamatos igénybevételnek. A Ford Ranger Wildtrak-ben is működik a régi, jól bevált recept, miszerint 2 felnőtt utazhat a hátsó traktusban kényelmesen és kompromisszumok nélkül, igaz, jóval több beltérkapacitással gazdálkodva, mint egy átlagosnak, vagy kicsivel átlag feletti (méret) autó tekintetében.
Elemében földúton, ez a neki megfelelő nagybetűs terep
S hogy melyek a műszaki-technológai, továbbá biztonsági fejlesztések, innovatív megoldások? Rengeteg van, főként a kategóriához képest. Az imént már felemlegettük, hogy a terepes képességek csúcsra járatottak, szinte maradéktalanok, mindehhez hozzájárul nagy mértékben az ETC, azaz az elektronikus kipörgésgátló jelenléte is, de a biztonságos közlekedést segíti elő az opcionális tolatókamera (belső visszapillantó tükörbe integrált kameraképpel), a parkolóradar is – ezek nélkülözhetetlen kellékei egy több, mint 5 méter hosszú járműnek.
Amennyiben még hatékonyabban szeretnénk vezetni a Ford Ranger Wildtrak-et, rendelkezésünkre áll tempomat is, mellyel kifinomult lépcsőkben választhatjuk meg a kívánt sebességtartományt. A középkonzol apró, ám mégis célratörő LCD kijelzője segítségével pedig akár navigációs rendszert is használhatunk, ám ez szintén opcionális alapesetben – a tesztautóban alapból beépítésre került.
S még mindig van bőven a felhozatalban, kifogyhatatlanok a funkciók és opciók: a Ford által kifejlesztett tankolásvédelemmel például kivédhető az, hogy fals üzemanyagot tankoljunk az autóba – ez persze tendencia az aktuális Ford-modellpaletta esetében. Az ablaktörlők automaták, esőérzékelő módban is megfelelő érzékenységgel funkcionálnak.
A plató hatalmas, 1560×1560, milliméterben. A lehajtható ajtó súlya nem csekély, viszont vízszintes állásban jól terhelhető, tehát egy fő nyugodt szívvel rátérdelhet példának okáért, így a rakfelület ebből az irányból is optimálisan elérhető, és kihasználható a kapacitás. Tolatásnál egyébként figyeljünk itt is, csakúgy, mint egyéb pickupok esetében: a hátsó, sarkokra épített hosszanti lámpatestek fokozottan sérülékenyek, mivel nem védi őket síkban a lökhárítóelem – de túlzott problémaforrás nincs, ha folyamatosan bekapcsolva hagyjuk a tolatóradart és kamerát.
Optimális teljesítménnyel – a fogyasztás viszont szolidabb lett
Jöjjön végezetül az egyik legmeglepőbb, s egyben legkellemesebb pontja tesztünknek – a fokozottan jól működő terepes képességek taglalása mellett! Ez pedig nem más, mint a soros elrendezésű, 3.2 literes, öthengeres Duratorq turbódízel aggregát, mely azzal együtt, hogy nem tudja levetkőzni teherautós karakterisztikáját, tökéletesen passzol az arculathoz.
A teljesítmény kereken 200 lóerő, ez 3000-es percenkénti fordulatszámon csúcsosodik, míg a maximális, 470 Newtonméteres forgatónyomaték viszont már 1500-nál rendelkezésre áll. Mindezek tükrében a hajtáslánc a közbeiktatott hatsebességes manuális váltóval egyetemben jól brillírozott, a sebességfokozatok megfelelő áttételezéseket kaptak, a gázreakciók közvetlenek, a nagyobb hengerűrtartalomnak és az optimálisan hangolt turbótöltésnek köszönhetően nincsenek megtorpanások, reakciókésések, sem normál, sem szélsőséges útviszonyok közt.
Egyes illetve kettes fokozatokban ideális képességek hívhatók elő köves, göröngyös útszakaszokon, fordulatszámvisszaesés a legritkább esetekben fordult elő, még akkor sem, amikor hozzávetőlegesen 40 fokos terepszögben kellett megtenni egy félkörívet úgy, hogy közben úgy 30 centiméteres sárral is megküzdött a Ranger. Mindazonáltal szintén sáros, kövekkel és egyéb kisebb buckákkal ékesített egyenes földúton akár az 50 kilométer/órás sebesség is tartható volt, a futómű észrevétlenül dolgozott, leszámítva a hátsó tengely keménységét, de ezt a témát már körbejártuk több ízben.
Elrettentő fogyasztás ezek után? Ugyan már, kizárt. Józan ésszel azt gondolná a (nem) laikus, hogy a bizony egy 3000 köbcenti feletti motor, hiába gázolajos, ráadásul nem szimplán négy, hanem öthengeres – egész biztosan torkosan viselkedik, pláne, ha több órán keresztül fokozott igénybevételnek van kitéve.
Nos, erre határozottan rácáfolunk, ugyanis kicsiny kiruccanásunk majd’ 300 kilométeresre duzzadt, ebben a távban értelemszerűen sok aszfalt, de még több földút volt, s így végállásig mindössze 22.7 litert tankoltunk a kútnál a teszt végeztével, ami hozzávetőlegesen (a computer szerint is) 7.4 liter/100 kilométeres átlagot jelent. Úgy, hogy valószínűleg egy átlagos felhasználási profilnál még az 50 százalékát sem közelíti meg az igénybevétel. A pillanatnyi rögzített értékek a fedélzeti számítógép szerint országúton 5.3, városi araszolgatóssal pedig 9.6 litert jelentettek, ezek az értékek jóval alul maradnak a gyárilag megállapítottaktól, ami ugyebár eléggé ritka jelenség.
Néhány mondat erejéig az árazásról: a Ford Ranger belépő 2.2 TDCi modellje 125 lóerős, összkerekes, 6 sebességes manuális váltóval szerelt – bruttó listaáron 7 239 000 forintért vásárolható meg.
Ez az XL csomag, választható 150 lóerős verzió is, míg az egy lépcsőfokkal feljebbi, XLT pakk egyetlen 2.2 literes gázolajos, 150 lóerős agregáttal szerelt változatot tartalmaz. A csúcsot a Limited felszereltségű modell jelenti, 3.2 literes TDCi motorral, 200 lóerővel, szintén összkerékhajtással, hatsebességes manuális kéziváltóval. A tesztben szereplő Wildtrak variáció a Limited fölé rangsorolható kevéssel, itt lehetőség adódik az automataváltó rendelésére is.
2017 Ford Ranger Wildtrak 3.2 Duratorq TDCi 6AT specifikációk
Motor
Motortípus: soros elrendezésű, öthengeres turbótöltött dízelmotor
Lökettérfogat: 3127 ccm
Maximális teljesítmény: 200 LE @ 3000 ford./perc
Maximális forgatónyomaték: 470 Nm @ 1500-2750 ford./perc
Erőátvitel: kapcsoltható összkerékhajtás, hatfokozatú manuális kéziváltó
Méretek, egyéb műszaki adatok
Hossz: 5359 mm
Szélesség: 1850 mm
Magasság: 1815 mm
Tengelytáv: 3220 mm
Első gumik mérete: 265/65 R17
Hátsó gumik mérete: 265/65 R17
Tömeg, üresen: 2073 kg
Terhelhetőség, össztömeg: 3125 kg
Csomagtartó mérete: 1560 mm x 1560 mm
Üzemanyagtartály mérete: 80 liter
Menetteljesítmények
Végsebesség: 175 km/h
Gyorsulás 0-ról 100-ra: 10.3 másodperc
Fogyasztási adatok
Saját, mért eredmény (átlagos használattal)
Városi: 9.6 l/100 km
Országúti: 5.3 l/100 km
Vegyes: 7.4 l/100km
Gyárilag mért eredmények
Városi: 12.0 l/100km
Országúti: 8.4 l/100km
Vegyes: 9.7 l/100km
CO2 kibocsátás: 256 g/km
Bővebb információ a Ford magyarországi képviseletének honlapján, IDE kattintva.
Még több fotó: AutóAddikt Facebook oldal
Fotó: Canon, Matei Bence / Camera Kft.
Szerkesztőségünk mobilinternet-hozzáférését a Telenor Magyarország biztosítja. Az Autóaddikt.hu Telenor Hello Data csomagot használ.
Együttműködő partnereink: Acer Hungary, ASUS, Duplitec, Canon, Camera Kft., Telenor Magyarország
Utómunka hardver: Acer, ASUS
