A jövő klasszikusa lett a Volkswagen Touran
A Volkswagen Touran nyerte el a 2016-os „A jövő klasszikusa” („Klassiker der Zukunft 2016”) díjat. A wolfsburgi „bestseller” a Motor Klassik szakfolyóirat olvasóitól kapta az elismerést, akik az egyterűek kategóriájában szavazták meg győztesnek a Touran sorozatot.
A tekintélyes oldtimer-magazin januári és februári számában hívta meg olvasóit idei „Motor Klassik Award” szavazására, hogy különböző korcsoportokból válasszák meg az év klasszikusait, az aktuális évjáratból pedig „A jövő klasszikusát”.
Amint a szerkesztőség elismerő szavaiból kiderül: „A Touran nagyszerű koncepciót képvisel, amely párját ritkítja. Tulajdonságai összessége – időtlen formavilágától, magas fokú variálhatóságán át, egészen széles motorpalettájáig – alapján igencsak nehezen verhető az egyterűek kategóriájában.”
A díjakat április 5-én, a Techno Classica előestéjén, a Rajna-vidéki Dyck-kastélyban adták át, amelyet a Volkswagen nevében Daniel Scharfschwerdt formatervező vett át.
Persze a fenti tézis már nem egyszer bizonyította helyénvalóságát. Talán először akkor, amikor a Pozsonyban megrendezésre került kitűnő szervezésű nemzetközi menetpróba keretein belül próbáltuk az Opel Astra K-t, egész napos megmérettetésen, valamint még éjszakai körülmények közt is próba alá vetettük az autót. Vagy ha még korábbra tekintenénk vissza, akkor említhetjük is a hazai, világpremier előtti statikus bemutatót is, melynek keretein belül már érződött szintén, hogy nagyot dobott az Opel az újragondolt Astra-koncepcióval.
No de kanyarodjunk vissza jelen tesztünk fő témájához, konkrétan az Opel Astra 1.6 CDTI ECOTEC taglalásához. Elöljáróban, túlzások és elfogultságok nélkül ténylegesen megérdemelt az Év Autója titulus, hiszen ahogyan megyünk egyre jobban az Astra K modellek megismerésébe, úgy körvonalazódik bennünk is egyre jobban az elismerés mikéntje. Ráadásul külön izgatottságot adott az, hogy kivesézhető lett az 1.6 CDTI Suttogóval, illetve a társított 6 gangos automatával szerelt verzió. Mindez Innovation felszereltséggel.
Ha már felhoztuk a futóművet nyomokban, egészítsük is ki néhány plusz részlettel. Az elöl MacPherson, hátul Watt rudas csatolt lengőkaros felfüggesztés magasra teszi a lécet menetkomfort terén, főként, hogy egy alsó-középkategóriás versenyzőről szól a fáma. Tapasztalataink gyakorlatban is azt mutatják, hogy az Opel Astra 1.6 CDTI ténylegesen túlnőtt kategóriáján, pedzegeti a prémiumot. Itt érezhetően kihúzhatjuk azt a tézist, miszerint marketing-sallang a sok-sok pozitívum (a korábbi bemutatókon is elmondták több ízben, hogy az Opel Astra K valójában túlszárnyalja a számára beirányzott kategória beskatulyázását több területen is).
Nyomatékosságának köszönhetően az Opel Astra 1.6 CDTI ECOTEC úgy lő ki álló helyzetből, hogy arra nem is gondolnánk, miután elfoglaltuk helyünket a vezetőülésben, a mért 9.6 másodperces 0-ról 100-ra sprint rövidebbnek tűnik, mint valójában – a gyári 10.1 másodperces értéket így is megdöntöttük szépen, viszont sajnos a 200 kilométer/órában maximált végsebességet nem tudtuk beirányozni helyszín híján. Hamarosan azonban célirányosan elindulunk majd szokásos németországi nagytesztünkre, s majd ott jól leellenőrizzük, melyek az Opel Astra 1.6 CDTI határai.
Mivel a hűtőmaszk, jelen esetben a vesék hatalmasra lettek húzva a BMW X1 25d xDrive esetében is, ezért máris az orr-rész vizsgálatánál esünk zavarba: biztosan X1-es modellel van dolgunk? Hát persze, hogy azzal, ha jobban beleásunk a részletekbe, rögvest látszik, hogy néhány centiméteres különbségek akadnak mind a szélesség, a tengelytáv, vagy akár a hossz tekintetében is. Ami viszont bizonyos, hogy a félreismerhetetlen jelleg megmaradt itt is, a kedvesen morcosra kanyarított mellső lámpatestek kontúrja régi ismerősként köszön vissza, a dupla, egyenként 7 lamellás vesék alatti trapéz alakzatú beömlő látja el a tényleges hűtési feladatokat, kiegészülve egy-egy krómberakással díszített alsó lélegeztető egységgel, melyek a ködlámpafészkek alá kerültek. Kartervédős jelleget is kapunk, igaz, ez közvetlenül az első lökhárító alsó peremére került kialakításra, az ezüstös, matt árnyalat megmaradt.
Oldalirányból jól domborít a 2670 milliméteres tengelytáv. Ez is többnek hat, valamilyen módon hosszít a BMW X1 25d xDrive tényleges méretezésén, igaz, fél méter azért hiányzik a nagyobb kategóriákhoz való felzárkózáshoz. Persze így sincsen ok a szégyenkezésre, hiszen a 4439 milliméter sokatmondó, és elhiteti velünk újfent, hogy felsőközép-versenyzőben foglalunk helyet. S pontosan a jól eltalált arányokhoz lett hozzáillesztve a 17 colos alufelni garnítúra is, javítva a körítést, az egész elképzelés üde gyakorlati tálalását.
A hátsó hármas üléssor meglepően tágas helyet biztosít, még akkor is, ha az első bal 1-jobb 1 utazói viszonylag terjedelmesebb testalkattal rendelkeznek. Optimális térd, láb- és fejterek állnak rendelkezésre, talán a vállak tekintetében kell némi kompromisszumkötési készség, leginkább akkor, ha harmadmagunkkal foglalunk itt helyet. S egy jó SUV-hez méltóan, a BMW X1 25d xDrive is el lett látva számtalan tárolóhellyel, ezek rekeszek, mélyedések, valamint az alaphangon 505 literes, a hátsó ülések lehajtásával 1550 literesre bővíthető csomagtérben kampók és hálóval leszorítható tárolórekesz is kialakításra került.
Érdekes, hogy a kiélezett teljesítmény, az automataváltó, valamint az 1650 kilogrammos tömeg ellenére az üzemanyagfogyasztás kifejezetten kellemesen alakult a tesztek során. Városi körülmények közt 6.5 litert, míg országúti környezetben 4.5 litert rögzítettünk 100 kilométerre átlagolva – tehát igazán gazdaságos használat is garantált, nyilván ehhez szükségeltetik az ECO üzemmód közbeiktatása. Teljesítményre koncentráltan a városi érték egészen 7.9 literig húzható fel, így az átlagfogyasztásunk 6.4 liter lett 100 kilométerre, ECO-ban ez az érték 5.7 liter.
