Volkswagen: 60 éves a Typ 2, Hannover ünnepel
A Volkswagen Haszonjárművek ipartörténeti jubileumhoz érkezett: idén 60 éve, hogy megkezdődött a Typ 2 gyártása az újonnan felépített Transporter gyárban, Hannoverben.
Stöcken 1-es számú kerületében szinte a semmiből épült mindössze egy év alatt az 1,1 millió négyzetméter alapterületű gyár, amely abban az időben Európa legnagyobb szerelőcsarnokának adott otthont. Ezzel együtt az autóipar egy különleges korszakának kezdetét is jelentette, hiszen a kezdetektől egészen a mai napig ez a gyártási helye a Bulli néven ismert és kedvelt autóipari legendának, a Volkswagen Haszonjárművek T-sorozatának.
Dr. Eckhard Scholz, a Volkswagen Haszonjárművek igazgatótanácsának elnöke így méltatta a jubileumot: „Hannoveri gyárunk testesíti meg a kishaszonjárművek európai gyártásának egyedülálló fejlődési folyamatát, hiszen alapítása óta ezt az üzemet folyamatosan korszerűsítjük és bővítjük. Így jöhetett létre a kategóriájában legnagyobb présüzemi gyártósor Európában. A hannoveri gyárban minden körülmény adott ahhoz, hogy ügyfeleinknek továbbra is a lehető legjobb és leginkább személyre szabott járműmegoldásokat kínáljuk. Az üzem 60 évvel ezelőtti megépítéséhez képest a mi lelkesedésünk a Transporter iránt ugyanolyan erős.”
Scholz kihangsúlyozta, hogy a Bulli gyártásánál dolgozók tudják, hogy egy igazán különleges jármű alkotásában vesznek részt és ezt a megterhelő munkát büszkeséggel, odaadással és az egyedülálló modell iránti rajongással végzik.
Thomas Zwiebler, a Volkswagen Haszonjárművek üzemi tanácsának elnöke hozzátette: „A kifejezés legigazibb értelmében véve egy nem mindennapi sikertörténet alapjait rakták itt le Hannover Stöcken kerületében. Igen rövid idő leforgása alatt a semmiből egy úttörő termelési helyszínt teremtettek, amely évtizedeken keresztül dolgozók ezreinek köszönhetően tudott folyamatosan fejlődni és válhatott a Volkswagen Csoport egyik alappillérévé. A Bulli gyártói csapataként nagyon büszkék vagyunk erre.”
A Bulli a német gazdasági csoda jelképévé válik
A németek rátalálnak az autó iránt érzett rajongásra: a gazdasági csoda megérkezett. A Volkswagen Beetle 1956-ban ismételten az év legkelendőbb modellje, amely már az év vége előtt átlépi az egymilliós darabszámot. A Bulli is igen közkedvelt és keresett. Az 1950 óta a Bulli otthonául szolgáló wolfsburgi üzem kapacitása messze nem elégséges a kereslet kielégítésére. Legyen ez kenyér, sör , hamburger vagy fogyasztási cikk, mint a televízió vagy a hűtő, a vevőkhöz a lehető legmegbízhatóbban és leggyorsabban kell, hogy megérkezzen. Ezeknek az igényeknek a teljesítéséhez pedig a kereskedőknek és az üzletembereknek egyaránt az elpusztíthatatlan Bullira volt szükségük.
Abban az időben több, mint 235 város és község jelentkezett helyszínként a tervezett Transporter üzemhez. Heinrich Nordhoff, a Volkswagenwerk GmbH ügyvezető igazgatója és a Volkswagen AG igazgatótanácsának későbbi elnöke elnyerte a Felügyelőbizottság támogatását az általa is támogatott hannoveri helyszínhez. Ennek legnagyobb előnye a közvetlen közelben folyó Mittelland csatorna illetve egy már létező rendező pályaudvar volt. De Nordhoff már akkor felismerte: „Egy vállalat értékét nem az épületek és a gépek vagy az általa birtokolt bankjegyet adják. Az egyetlen dolog, amely értéket képvisel egy vállalkozásban, az az ott dolgozó emberekben, az ő tetterejükben és az általuk képviselt szellemiségben rejlik.”
Az építkezés egy igen havas télen indult 372 munkás részvételével. Mire beköszöntött 1955. március vége, már 1 000 dolgozó munkálkodott az építkezés helyszínén. Az enyhébb idő beköszöntével az olvadás miatt deszkákat kellett az ázott, sáros földre helyezni, hogy a teherautók gond nélkül szállíthassák az építőanyagot. Az üzem területén pedig egy kicsinyke rögtönzött város nőtt ki a földből, amely építési irodáknak, tároló helységeknek, munkásszállásoknak és étkezősátraknak adott otthont. A vállalkozó kedvű kereskedők is hamar megjelentek, hogy bódéjukból lássák el áruval az itt dolgozókat.
Mindössze 12 hét után a falak már több, mint négy méter magasan tornyosultak. Szünet nélkül üzemelt a 28 óriási daru, míg a 22 nagyméretű betonkeverő naponta 5 000 köbméter betont állított elő. Mindent egybevéve összesen 1 750 000 köbméter földet mozgattak meg, amely abban az időben 256 000 teherautónyi rakománynak felelt meg. Májustól a hatalmas építési területen naponta 2 000 munkás végezte serényen a munkáját. A beton öntéséhez hozzávetőleg 600 000 négyzetméternyi faanyagra volt szükség az alátámasztó állványokhoz. Hogy még érzékletesebb legyen: „Ez a mennyiség elegendő lett volna egy egy méter széles fa gyalogút megépítésére Wolfsburgból Bázelbe” – jelent meg egy akkori sajtóhírben.
Ezzel egy időben a Volkswagen megkezdte a Transporter gyártáshoz szükséges szakemberek betanítását. Minden reggel 4 óra 10 perckor egy közvetlen vonat szállította őket a központi pályaudvarról Wolfsburgba, ahol elmerülhettek a Bulli gyártásának rejtelmeiben. Háromezer dolgozóra volt szükség ahhoz, hogy a gyártásindítás kellőképpen előkészített legyen, és gond nélkül elrajtoljon. Alig néhány héttel később megindult a karosszériagyártás is, 1956. februárjában pedig már készen állt a több párhuzamos sínnel rendelkező, tíz kilométer hosszú és az üzem területére érkező vasúti pálya is.
1956 év március 8-án a gazdasági csoda éveinek jövőbeni szimbóluma rajtra készen állt, megindult a gyártás Hannover Stöcken kerületében. 1967-ig, az első Transporter generáció gyártásának végéig, 1,8 millió Bulli gördült le a gyártósorról Németországban.
Napjainkig közel 12 millió Transporter készült világszerte. Igazi sikertörténet, amelyet a népszerű és igen keresett új modellgeneráció folytathat tovább. Csak 2016. januárjában 12 400 T6 modellt szállított ki a márka, amely a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva 4,9 százalékos növekedés. A T-sorozat mellett Hannover Stöcken kerületében készül az Amarok modell és a Panamera fényezett karosszériaszerkezete is, míg Hannover Limmer körzete a sikeres California modellnek szolgál otthonául. Hozzávetőleg 14 500 munkás dolgozik a hannoveri helyszínen.
Ebből adódóan leginkább olyan autókat választunk ki, amelyek családi szállításra alkalmasak véleményünk szerint, tehát nem okozhat elvileg gondot az, ha alkalomadtán több ezer kilométer megtételére kerül sor – no de térjünk rá a lényegre! Az Opel Vivaro Tour 1.6 TwinTurbo CDTI modellnél talán nincs is alkalmasabb az utaztatásra, ez látatlanban is egyértelmű. Tavaly az Opel Astra K bemutatójára pontosan ezzel az L1H1 verziójú kisbusszal utaztunk Pozsonyig, hatan, így valójában szellős volt a férőhely. Igaz, nyolc fős a kialakítás, de meglehet, úgy már azért szűkösebb a szituáció; de nem gondoljuk, hogy a kiépítés nem birkózna meg ezzel is kompromisszumok nélkül.
Ismerjhetjük már egy korábbi tesztünkből az új Opel Vivaro formavilágát, igaz, akkor egy dobozos verziót vettünk górcső alá. Nos, az alapkoncepció vajmi keveset változott nyilván, a hangsúlyos orr-rész követi az Opel jelenlegi stílusegyüttesét, valamint a tesztautó a legmagasabb felszereltségi csomagnak megfelelően számos prémium hatású részletet kapott. Krómberakások díszítik ebből adódóan a hűtőmaszkot, annak érdekében, hogy az összkép teljesen komplex legyen.
Korábbi hasonló utazásunknál egy másik márka hasonló jellegű modellje 112 kilométer/órás tempónál feladta kiváltságait, és nem volt hajlandó többet beáldozni a dinamikusabb haladás oltárán. Mindez még Magyarországon, az M1-es pályán jelentkezett máris, miután elhagytuk Budaörs térségét – gondoltunk mindenre, volt tempomat, és egyéb restrikciós ötletünk. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve kikapcsoltuk a takarékos módot, s lőn csoda: máris megugrott a fordulatszámmérő mutatója, s a sebesség is elkezdett növekedni.
Mindezt alapvetően azért írjuk, mert ahhoz, hogy fentiek megvalósulhattak, egy olyan utazóeszközre volt szükség, amely nyújtani tudta azt a komfortot végig, több ezer kilométeren keresztül, mint az Opel Vivaro Tour 1.6 TwinTurbo CDTI. Nincs apelláta: ha családi egyterűre vágyunk, legyen az egy kisbusz, akkor biztos, hogy nem ér minket semmiféle meglepetés. Lábtér, térdtér, válltér, fejtér – mindenből Pazar a kínálat, s annak ellenére, hogy a tesztelt Opel Vivaro Tour 1.6 TwinTurbo CDTI példának okáért 4998 milliméter hosszú, 1956 milliméter széles, valamint 1956 milliméter magasságú kasznival rendelkezik, könnyed manőverezést engedett szinte bármilyen forgalmi helyzetben.
Hatsebességes manuális sebességváltójának köszönhetően az Opel Vivaro Tour 1.6 TwinTurbo CDTI autópályán sem jön zavarba, erőtartalék folyamatosan érezhető, 130 kilométer/óránál 2500-at forog a főtengely percenként. Németországban egészen 170 kilométer/óráig merészkedtünk, ez még az a tartomány volt, ahol nem éreztünk erőlködést vagy instabilitást, viszont az oldalszél-lökések egyre erőteljesebbé váltak – hiba, no, csak majd’ 2 méteres magassággal lett felruházva az autó.
